8.rész

8.rész

Reggel korán keltem, kinyitottam szemeimet és majdnem sikítottam egyet. Ezek meg mit keresnek az én szobámban. De legfőképpen mit keres Jin és V az ágyamban??? Fel pattantam ágyamból és csak akkor vettem észre a földön alvó fiúkat. Monster meg épp az íróasztalom tetejét "nyálazta" szét. Aztán eszembe jutott az esti vihar és minden tiszta lett. Megpróbáltam ki osonni úgy, hogy egyiket se keltsem fel. Ez sajnos nem jött össze mivel kifelé menet bevertem a lábam a szekrényem sarkába és elég hangosan kezdtem el veszekedni a tárgyal.

-Neked is jó reggelt- zavarta meg vitámat ruhatárolómmal Suga.

-Bocsi- hajtottam le a fejemet- fel keltettelek?

-Nem, csak álmomban beszélek hozzád- nevette el magát.

-Jó na- vágtam be a durcást.

-Ne legyél már ilyen... nem haragszom, legalább elmondhatom, hogy ma én láttalak először. Én ezen csak nevettem egy jót.

-Tényleg köszi, hogy itt maradtatok- küldtem felé egy mosolyt és kimentem a fürdőbe. Gyorsan felöltöztem egy kényelemesebb ruhába és lementem csinálni valami finom reggelit a fiúknak, kárpótlásul a tegnap estiért.Hosszas gondolkozás után a palacsinta mellet döntöttem, de most az amerikai fajtát akartam meg csinálni nekik.még kész se voltam máris hét éhenkórász srác állt mögöttem és figyelték a műveleteket.

-Mikor lesz kééééééész?- nyújtotta el a kérdés végét Jimin.

-Ha minden fél percben megkérdezed sem lesz előbb kész- válaszoltam rá sem nézve.

-De már éhesek vagyunk- vágta rá JungKook és J-Hope egyszerre.

-Akkor üljetek le és ne tartsatok fel- fordultam meg fél másodpercre de aztán vissza is fordultam és levettem a kész palacsintát a sütő lapról. Attól, hogy leültek sikerült elég gyorsan befejeznem és leraktam eléjük az elkészült reggelit. 

-Te nem eszel?- kérdezte Jin.

-Még mindig nem szoktam reggelizni- nevettem el magam és bele kortyoltam kávémba.

-De ha nem eszel akkor a végén rosszul leszel a napon- magyarázta V.

-Ugyan már-nevettem el magam- annál erősebb vagyok, és különben is ott lesz Suga és Jin...nem?

-De-bólintott és evett tovább. Miután végeztek én elmosogattam, ők pedig felmentek át öltözni az ünneplőbe. Miután végeztem én is követtem őket. Felvettem ruhámat és már indultam is le a fiúkhoz akik már vártak.

-Akkor indulás...még a végén elkésünk és apu kinyír, na meg az ofő is- nevettem el magam. A fiúk fel álltak és már indultunk is. Én a sarkon ismét meg álltam, de most a fiúk nem hagytak ott. Elkapták a kezemet és maguk után kezdtek húzni.

-Jó naaa...tudok menni magamtól is-hisztiztem.

-Nem baj- nevetett Jin és tovább húztak. Beérve a suliba mindenki engem nézett és egy páran el is kezdtek suttogni.

-Mit néztek parasztok?-kérdeztem alig halhatóan.

-Ne törődj velük...csak féltékenyek, hogy ilyen jó pasikkal vagy- húzott magához közelebb Monster.

-Hahaha nagyon vicces vagy.

Az év záró megkezdésekor én hátul álltam a fiúkkal. Szerencsére Sora sehol sem volt, de a fiúkat valami nagyon nyugtalanította, láttam rajtuk, hogy valami nincs rendben. Azt hittem elalszok olyan unalmas volt ez az egész dumálás az egész évről. Szerencsére viszonylag hamar vége lett és már mehettünk is haza, apa azt mondta, hogy a biziket majd ő haza viszi. Persze mielőtt haza mehettünk volna, nekem sürgősen el kellet mennem a mosdóba, kellet nekem otthon három pohár vizet meginni a kávé mellé.

-Te meg mégis hová mész?- kapta el a csuklóm Suga.

-Ajjj oda ahová még a király is gyalog jár- sóhajtottam egy nagyot.

-Veled megyek!

-Hogy miiii? Még oda is követni akartok, tudjátok mi az a magánszféra egyáltalán?- akadtam ki. Persze ez őket nem nagyon érdekelte, ugyan úgy jöttek utánam. Az ajtó előtt megálltam és rájuk néztem.

-Örülnék, ha ennél tovább nem követnétek- majd megfordultam és be is mentem. Nem tudom min aggódtak ennyire, rajtam kívül senki sem volt a mosdóban, legalább is azt hittem. De sajnos csalódnom kellett. Miközben mostam a kezem valaki hirtelen el kapott hátulról és befogta a számat, hogy még véletlenül se tudják sikítani. Az illető a halántékomhoz tartott egy pisztolyt. De csak amikor megszólalt tudtam ki is áll mögöttem.

-Te kis ribi most úgy ki csinállak, hogy a kórházig sem jutsz el élve-szorította a pisztolyt egyre közelebb. Én ráharaptam kezére amitől ő felkiáltott és elengedett. Kapva az alkalmon az ajtó felé rohantam. Hirtelen pisztoly lövéstől rezzentem össze. Szerencsére nem engem célzott, csak egy figyelmeztetés volt, hogy a fegyver igen is töltve van. Lassan az ajtó felé hátráltam, de ekkor elsült még egy lövés. Na jó ott van elegem.

-Na jó most mond el, hogy mi a franc bajod van velem?-kiabáltam mire a mögöttem lévő ajtó hirtelen kinyílt.

-Rendőrség kérem azonnal dobja el a fegyvert-hallottam egy idegen férfi hangját. Megfordultam és tényleg egy rendőr állt ott, sőt nem is egy. Sora ijedtében futni kezdett a rendőrök pedig utána. Én már nem bírtam állni így a földre zuhantam és sírni kezdem a rémülettől. Valaki hátulról át karolt és próbált megnyugtatni. Többé kevésbé sikertelenül. Miután kicsit megnyugodtam  beültünk az autóba és apa haza vitt minket. Haza érve a konyhába mentem és felültem a konyhapult tetejére. Csak néztem ki a fejemből, és imádkoztam hogy többé még csak véletlenül se keljen látnom azt a csajt, se az iskolát. De az utóbbit sajnos még egy évig fogom.

Gondolkozásomból anya hozott vissza.

-Kicsim- ölelt magához- én annyira nem akartam, hogy ilyeneket kelljen át élned.

-Tudom- sóhajtottam. Majd újra a kinti tájat kezdtem el fürkészni. Egyszer csak egy ismeretlen kocsit láttam meg állni a házunk előtt. Anyára néztem aki vette a lapot és csak a vállát vonta meg, jelezve, hogy nem tudja kié a jármű. Hirtelen egy öltönyös férfi szált ki belőle és közelített a bejárati ajtóhoz.

*a fiúk szemszöge *

Nagyon meg ijedtünk amikor lövést hallottunk bentről. Már éppen be akartunk volna nyitni, de a rendőrök akiket titokban előre kihívtunk, mert sejtettük, hogy meg fog jelenni, vissza tartottak minket. Amikor a második lövést is meg hallottuk végünk volt, már majdnem be is rontottunk de a rendőrök meg előztek minket. Sora annyira meg ilyedet, hogy elkezdet menekülni a rendőrök pedig utána. Call hirtelen a földre borult és sírni kezdett. V oda ment hozzá és szorosan meg ölelte.

-Shh ne sírj már nincs semmi baj- vigasztalta, de nem jött össze olyan könnyen. Amikor már egy kicsit meg nyugodott haza mentünk, ám ő ahogy be értünk el is tűnt valahová. Mi felmentünk az egyik szobába beszélni.

-Nem hiszem el, hogy az a lány tényleg képes lett volna őt megölni...csak kerüljön a kezem közé- vágott a falba J-Hope.

-Nyugi..mi is így gondoljuk, de a lényeg, hogy Calley jól van..szerencsére- halkította le mondata végét Jimin.

-Most mit tegyünk? Nagyon maga alatt van-ült le az ágyra JungKook.

-Próbáljuk meg elfeledtetni vele.

-Jó ezt mégis, hogy képzelted Monster?- kérdezte V kicsit ingerülten.

-Nyugi haver...kitalálunk valamit- fogta le Suga. Éppen Jimin akart megszólalni, amikor csengetést hallottunk. Abban a pillanatban lerohantunk, de a lépcső alján meg is torpantunk. Egy fekete öltönyös harmincas éveiben járó férfi állt az ajtóban.

-Jó napot, elnézést a zavarásért Lee Bon-Hwa felügyelő vagyok-mutatkozott be- beszélhetnék San Calley kisasszonnyal a ma és az ezelőtt történtekről? Bennünk itt állt meg az ütő. Éppen azt tervezzük, hogy feletessük el vele ezt az egészet erre tessék.

-Persze kérem jöjjön csak be már is szólok neki- mondta az apja, bár látszott rajta, hogy nem nagyon örül. Szólt Call-nak aki kicsit megszeppenve lépett ki a konyhából Mrs San-nal. Calley bement a nappaliba az öltönyös fickóval mi pedig szüleivel együtt a konyhából figyeltünk. 

*Calley szemszöge *

Az öltönyös férfi azt mondta, hogy valami nyomozó és velem szeretne beszélni. Nagy nehezen de rá vettem magam, és bementünk a nappaliba. Folyamatosan kérdezgetett és persze nagy százalékban a Sorával kapcsolatos dolgokat. Amikor el kellet neki mondanom a mait és a múlthetit az érzések elkezdtek bennem mocorogni, és éreztem, hogy nem fogom tudni sokáig vissza tartani könnyeimet

-Köszönöm, hogy elmondott mindent már csak kérem itt írja alá ezt a lapot és végeztünk is.

-Jó, de mi ez?- néztem fel a papírtól.

-A vallomása, amit most tett....és kérem nyugodjon meg a tárgyalásra nem kell önnek eljönnie  mosolygott rám Bon-Hwa felügyelő. Én alá írtam a lapot és kikísértem a lakásból. Nem akartam senkivel sem beszélni, ezért fel rohantam szobámba és bezártam magam mögött az ajtót, hogy még véletlenül se tudjon berki is bejönni. Bedőltem ágyamba és max hangerőre raktam fülemben a zenét. Szerettem volna, ha a külvilág megszűnik, csak egy kis időre is.