12.rész

12.rész

A fű zörgésére kaptam fel a fejem.

-Szia- nem zavarunk? Állt meg előttem JungKook. Én csak megráztam a fejem. Mivel láttam, hogy a fiúk nem tudnak leülni fel álltam és elindultam hátra felé.

-Ha beszélni akartok menjünk hátrább ott le tudunk ülni.- kiabáltam hátra.

-Jó de akkor várjál meg minket is- nevetett Jin. Én meg álltam és be vártam őket. Együtt mentünk hátra, majd két pad előtt meg is álltunk. A fiúk leültek az egyik padra így én a velük szembelévőre ültem. Lábamat felhúztam magam mellé és néztem magam elé. 

-Ugye nem azért viselkedsz így mert.. hát tudod- vakarta fejét Monster.

-Mi? Jaj dehogy...vakartam meg fejem.- Csak...

-Csak mi?- kérdezte V.

-Semmi.

-De tuti, hogy van valami, mond el- kezdett el böködni J-Hope.

-Neeeeeem- löktem arrébb kezét.

-De miért?

-Csak- vágtam rá és fel álltam. Tudják ki fog maradni ha folyton csak ezzel zaklatnak. Hirtelen v ragadta meg a kezem.

-Mi van már?-fordultam vissza.

-Miért viselkedsz így?- kérdezte Suga de mondata végét már elhalkította, látszott rajta, hogy nem akarta csak ki csúszott a száján.

-Mert az évek során megtanultam úgy viselkedni az emberekkel ahogy ők tették velem.

-De velünk nem mindig viselkedsz így...miért?- kérdezte Monster.

-Nem tudom jó.... tudjátok ti...-nem fejeztem be mondatomat inkább ki rántottam V kezéből csuklómat.

-Mi mi?- kérdezték egyszerre.

-Semmi- vágtam rá és elrohantam. Találtam egy nyugodt helyet ahol le is ültem, ez a hej Chul szobája volt. Ő csak este trtozkodik ott így bármikor be tudok jönni és itt senki sem keres. De még is mi ütött belém? Mért akartam azt mondani, hogy ők mások? Talán mert ők a barátaim akarnak lenni?...Nem , ők csak azért viselkednek így velem mert el kell tűrniük, igen biztos így van. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el Chul íróasztala felett.

*a fiúk szemszögéből *

Call már vagy egy órája nincs sehol, már mindenki őt keresi.

-Meg találtátok?- futott oda hozzánk V és Suga reménytől fűtött arccal.

-Nem- ráztuk meg fejünket a többiekkel. Újra szét szóródtunk és keresni kezdtük. Már mindenki aggódott érte.

-Hol lehet- vakarta fejét Monster. Apja aggódó arccal rázta meg fejét. A szoba lányok már ötödszörre járták végig az egész házat, de semmi haszna nem volt. Hirtelen Chul csettintett egyet és eltűnt.

Call lépet be a nappaliba Chul-al az oldalán. Meghajolt, majd bocsánatot kért mindenkitől, hogy aggódást keltet.

-A lényeg, hogy meg vagy- mosolygott rá nagy apja- de mindenki készüljön és menjünk enni.

-Csak nem éhes vagy?- kérdezte Mrs San kacagva amint megfogta hasát Mr. Dak-Ho.

-Az asztalt már is elő készítjük- hajolt meg az idősebb komornyik és Chul-al meg még pár szoba lánnyal el is tűnt. Az étkezőbe vettük az irányt, ahol egy hatalmas nagy asztal volt. 

Call a nagyapja mellé ült, aki az asztal főn foglalta el a hejét. A szülei a másik oldalra mi pedig szét szórtan Calley és a szülei mellet. A Calley melletti helyért nagy harcot folytattunk, de végül Jin nyert. Vacsi után még elmentünk a tengerpartra Call-al.

*Call szemszöge *

Arra nyitottam ki szemeimet, hogy valaki rázogat. Fel néztem, hogy lássam ki volt az aki fel mert kelteni. Chul volt az.

-Már vagy két órája mindenki téged keres...és mit keresel a szobámban?- emelt fel az asztaltól.

-Én?- néztem bambán míg lábamra álltam- csak nyugit akartam és hát itt volt- mutattam az asztalra. Ő csak nevetett és elkezdett lefelé húzni. A nappaliban mindenki szét terülve ült és beszéltek, hogy hol lelhetek.

-Sajnálom, hogy kellemetlenséget okoztam- hajtottam le fejemet.

-A lényeg, hogy meg vagy- mosolygott rám nagyapa. Az étkezőt elő készítették és mentünk vacsorázni. Vacsi közben anyával beszélgettünk, hogy a fiúknak holnap mutassam be a környéket. Na akkor a tenger parton kívül mást nem fogok mutatni, mivel még futni is a kertben szoktam.

Kint a tenger parton nagyon jó idő volt, bár mivel már esteledett az idő is hűvösebb lett. Térdig be mentem a vízbe és elkezdtem a parton álló fiúkat locsolni. Nem volt valami jó ötlet mert hirtelen hét nálam magasabb és erősebb srác kezdett futni felém. Sikítozva és nevetve rohantam előlük, aminek hatására segítség nélkül estem el a vízben. A fiúk torkuk szakatából nevettek rajtam, ezért bosszúból berántottam magam mellé őket.

-Mehetünk- kérdezte V, mire én meg fordúltam és bólintottam. Még egyszer oda ránéztem a tengerben hánykodó hullámokra és elindultam a többiek után.