4.rész

4.rész

Nem hiszem el, hogy már is hétfő. Mentségére legyen hogy már csak ezt és a jövőhetit kell kibírnom aztán végre jöhet a nyár. Felkaptam egyenruhám és a táskámmal a kezemben rohantam le a konyhába elrakni a tízóraimat.

-Kicsim légyszi keltsd fel a fiúkat- kiabált anyu.

-Miért nem te kelted fel őket...elvégre te vagy a managerük- kiabáltam vissza, csak tudnám hol van, akkor nem kéne már reggel a hangomat erőltetni.

-Mert valakinek addig meg kell csinálni a fiúk reggelijét. Tudod attól, hogy te nem szoktál..

-Jól van megyek már-trappoltam fel mérgesen az emeletre. Elösszőr Jiminhez és V-hez mentem be.

-Na felkelni álomszuszékok...hahó süketek- rázogattam őket. Én esküszöm lelövöm őket egyik sem akar felkelni. Inkább utoljára hagytam őket és bementem a következő szobába, ahol JungKook és Rap Monster aludt. Őket könnyebb volt fel kelteni. J-Hope már fent volt amikor benyitottam, de még az ágyban feküdt. Ő azt mondta felkelti a többieket, erre én sarkon fordultam és bementem ahhoz a két mormotához.

-Na jó ha nem akarjátok, hogy mérges legyek akkor azonnal kimásztok az ágyból- üvöltöttem amint benyitottam. Hírtelen a földre estem amikor a velem szemben lévő V-nek mentem.

-Sok sikert nem lesz könnyű felkelteni- nevetett és már el is ment a fürdőbe. És most mi a szart csináljak. Van egy remek ötletem, széles mosollyal az arcomon mentem az ágya mellé.

-Jimin...ha nem kelsz fel én esküszöm..nem ez nem lesz jó- hagytam abban halkuló hangon- Jimin kész a reggeli.

-Kaja- ugrott fel az ágyon úgy, hogy engem le is fejelt.

-Na most komolyan arra, hogy kiabálok nem de a reggelire fel kelsz- húztam fel szemöldököm. Ő egy válrántással válaszolt, és kiküldött a szobából.

Miután a fiúk is kész lettek elindultunk a suliba, gyalog mivel apu mindig előbb bemegy.

-Elmentünk-kiabáltam anyunak, majd a fiúk után futottam. Az iskolától egy utcányira meg állítottam a fiúkat.

-Na akkor én most itt maradok egy 5 percet, ti az alatt pont be értek a suliba, aztán megyek én is.

-De miért nem jössz velünk?-kérdezte JungKook.

-Meg mondtam szombaton...nem tudhatják, hogy nálam laktok, és jobb ha azt hiszik nem csíptek engem.

-De...

-Semmi de a suliban egy szót se szóljatok hozzám vili?- tettem karba kezeimet. A fiúk csak bólintottak és elindultam a suliba. Öt perc múlva én is indultam.

Az első órán az osztály főnök be mutatta V-t, persze már megint annyi lett a dobhártyámnak  J-Hope és Rap Monster egy évfolyammal felettem, JungKook pedig egyel alattam lévő osztályba került. Mázlimra V-t a melettem lévő padba ültették, erre jöttek is felém a tipikus "meg ölek ha hozzá mersz szólni te hülye ribanc" nézések, de én teszek rá magasról. Az első három óra hamar el is ment, a szünetekben a fiúkat körbe nyálazták a lányok. Az ebéd szünetben felmentem a tetőre, ott legalább sosincs senki és nyugalom van. Elővettem a salátát amit anyu csinált és neki is láttam. Hirtelen hangos sikításra lettem figyelmes. Na vajon melyik srácot tépik épen szét? Persze, hogy egyiket sem, mivel egy a térdén támaszkodó J-Hope-val találtam szembe magam.

-Hát te?...te meg mégis mit keresel itt?-Förmedtem rá.

-Neked is szia Calley- mosolygott rám, miközben lihegve próbált levegőt venni.

-Meg mondtam, hogy a suliban nem ismersz...- néztem rá dühösen. Szemem már szinte villámokat szórt felé.

-Igen.. és ezt nem is értem, miért nem ismerhetlek?- nézett rám kérdőn, na jó valamilyen szinten jogosan kérdezi.

-Hát asszem mindjárt meg tudod- mutattam a háta mögé ahol a suli legnagyobb ribanca és egyben osztálytársnőm állt talpnyalóival.

-Te meg mégis honnan ismered őt?-kérdezte azon a szőrszál hasogató nyávogó hangján.

-Miért ismerném. Vontam fel a szemöldököm- és ha ismerném is mi lenne?

-Te hülye kis....

-Hülye kis mi?-lépet elé J-Hope.

-Te most miért foglalkozol ezzel a kis lotyóval?- kezdte volna meg érinteni őt, de elhajolt előle.

-Ezerszer szebb és jobb csaj mint ti! Ezt most miért kellet, ennyit a nyugimról.

-Szóval még is ismered?- emelte fel Mini egér hangját.

-Mondtam már, hogy n...

-Igen, ugyanis a barátja vagyok, és náluk é..-de én itt betapasztottam a száját. A fülébe súgtam egy kösz-t és már le is léptem. A nap hátralévő részében szúrós tekintetek hada szegeződött rám. És ez most még több volt mint általában.

-Miért kellet ezt csinálnod?- kiabáltam vele a nappali kelős közepén.

-Most mi bajod van én csak kiálltam érted.. erre valók a barátok- kezdet már ő is kiabálni.

-De senki nem kért rá plusz ezzel csak a helyzeten rontottál!

-Ti meg miről vitáztok?- állt közén Suga.

-Majd Mr mindent megoldok elmondja- mondtam cinikusan és fel mentem a szobámba.

*a fiúk szemszöge*

-Na mesélj mi volt- lépet előre Jin.

-Semmi csak egy pár csajjal akik követtek neki állt vitázni én meg azt mondtam, hogy ő sokkal jobb csaj náluk és, hogy a baráom- vonta meg a vállát J-Hope.

-Én nem értem, mi ezzel a baj..-sóhajtott Jimin.

-Majd meg tudjátok-hallottuk meg Calley hangát majd a bejárati ajtó csapódását. Aztán nyílását és megint csapódását.

*Calley szemszöge*

Már két nap telt el a tetős eset óta, és napról-napra egyre több névtelen fenyegető jellegű leveleket kapok. Vannak elég lájtosak akik csak mindenféle ribancnak elhordanak egy oldalunk keresztül, de vannak durvábbak is akik az életemmel fenyegetnek. Persze erről rajtam kívül senki sem tud, és ez így van jól. Nem akarom, hogy a fiúk meg tudják. Jobb ha ezt magamtól oldom meg. Azóta már az is kiderült, hogy nálunk laknak  ez csak olaj volt a tűzre. Remélem arra, hogy ki az apám sose jönnek rá, legalább is amíg le nem érettségizem.