2.rész

2.rész

Le ültem a fotelba és kíváncsian néztem szüleimre. Persze ők nem mondtak semmit, pedig lett volna mit. Hol szüleimet, hol a fiúkat néztem, akik még mindig engem lestek. Esküszöm mint akik még életükben nem láttak embert.

-Milyen udvariatlanok vagyunk, még be sem mutatkoztunk- szakította meg a csendet egy napszemüveges srác. Hát ja azért ha már itt fognak élni legalább a nevüket megmondhatnák.

-Szóval én Kim Nam Joon vagyok, de hívj illetve hívjanak csak Rap Monster-nek, vagy csak simán Monsternek, én vagyok a banda leadere- hajolt meg a srác.

-Én Kim Seok Jin vagyok és mindenki csak Jin-nek hív-hajolt meg a mellette ülő srác is. Aztán sorban jöttek a többiek is.

-Én Min Yoon-Gi vagyok de csak hívjanak Suga-nak.

-Jung Ho Seok de hívjanak csak simán J-Hope-nak.- mosolygott.

-Kim Tae Hyung, de inkább V. Amúgy nagyon szép neved van.

-Köszi- hajtottam le fejem.

-Én Jun Jung Guk vagyok Jungkook- mosolygott- ó és én vagyok a maknae.

Jimin fel állt és be akart mutatkozni de én gyorsabb voltam, így belé fojtottam a szót.

-Nem kell bemutatkoznod mindenki tudja ki vagy- néztem apura majd rá. Szegény nagyon csalódottan ült le.

-Na de kicsim...lehetnél kedvesebb is-szólt rám anyu.

-De ha ez az igazság? Apu is meg én is tudjuk ki ő-magyaráztam ki magam. Anyu csak a fejét rázogatta.

Nos fiúk örülök, hogy meg ismerhettelek titeket, én San Geon Woo vagyok, és szeretném ha otthon éreznétek magatokat, ezt a családom nevében mondom- mondata végén rögtön rám nézett, mire én muszáj alapon bólogattam  Egyszer csak az egyik srác, azt hiszem J-Hope térdelt le elém.

-Szia....kérlek legyünk jóban-nyújtotta kezét, én pedig csak lepetten pislogtam rá- mármint barátok...legyünk barátok-mosolyodott el. Hirtelen felugrottam a helyemről és a fal elé állta. Egy darabig a fiúk csak lepetten néztem, mire én lehajtott fejjel kértem tőle bocsánatot.

-Hihetetlen, teljesen úgy nézel ki mint egy...mint egy fél vér-nézett rám az a srác akit ha jól emlékszem Jin-nek hívnak. Bennem az ütő is meg állt, szóval ők is olyanok mint a többi.

-Pedig ezt tudjuk, hogy lehetetlen- kacagott fel. Én eddig bírtam még mielőtt elkezdtem volna sírni felrohantam szobámba és egy ajtó becsapással jeleztem, hogy mindenki hagyjon békén.

~ A fiúk szemszögéből~

Nem értettük, hogy miért rohant el. Hirtlen ajtó csapódást hallottunk és Calley szüleire néztünk akik csak a fejüket csóválták.

-Valami rosszat mondtam?- kérdezte Jin.

-Nem tudhatták- súgta oda Mr.San feleségének.

-Tudom-sóhajtott. Mi van mit nem tudhatunk, valaki mondjon már valamit.

-Mit nem tudhattunk?-kérdezte Monster és Suga egyszerre.

-Az...hogy Calley nem a szóval ő nem a vér szerinti gyerekünk, bár vér rokonság van köztünk de nem a mienk-sóhajtott egy nagyot Mrs San.

-Ezt én nem értem... nem a saját gyerekük de vér rokonok- vakarta a fejét JungKook. Calley szülei mindent elmondtak, szóról szóra. Elmesélté, hogy Calley valóban félvér, mivel édes anyja magyar származású az apja pedig koreai és Mrs San bátya. Ahogy azt is elmondták, hogy szülei egyáltalán nem akarták őt így, hogy megmentsék az életét ők vették szárnyuk alá és sajátjuként nevelték. És, hogy Calley őket tekinti minden szempontból igazi szüleinek. Megtudtuk azt is, hogy miért ijedt meg akkor amikor J-Hope azt mondta legyenek barátok. Szegény csajt nagyon sajnáltuk.

-Mekkora egy barom vagyok- ütött a falba Jin. Persze senki sem hibáztatta őt. Fel akart menni bocsánatot kérni de szülei megkérték, hogy most inkább hagyja. Megmutatták a szobáinkat, ahogy a sajátjukat és Calley-t is. Na és persze a legfontosabbat, vagyis akkor épp Suga-nak a legfontosabbat a fürdőt és a WC-t.

~ Calley szemszöge~

Kopogásra emeltem fel a fejem, anyu volt az. Szólt, hogy kész a vacsi menjek le. Erőt vettem magamon és kiszálltam az ágyamból. Gyorsan csináltam valamit a fejemmel mielőtt lementem, nem akartam, hogy bárki lássa, hogy sírtam. Az erős lány címét meg kell tartanom az emberek előtt.

-Szia- kiáltott mindenki egyszerre, én pedig csak bólintottam egyett. Leültem a helyemre ami V és JungKook között helyezkedett el. A csendes evést apu törte meg.

-Na és Jimin, hogy tetszett az iskola?

-Nem tudtam meg mutatni neki- feleltem a kérdezett helyett.

-Call nem téged kérdeztelek azt hiszem- nevetett apa.

-Sajnos tényleg nem láttam még, de Call azt ígérte, hogy holnap meg mutatja- mosolygott rám. Na de várjunk csak ki mondta, hogy ő is hívhat Call-nak?? na mind egy, nem érdekes.

-Remek akkor a többiek is mennek veletek- csapta össze kezét anyu.

-Minek?- fordultam az előbb említett felé.

-Mert V, JungKook, Monster és J-Hope is oda fog járni jövő héttől.

-De hát márcsak két hét van a suliból....de jó akkor ők is jönnek-sóhajtottam. Megkérdeztem, hogy a másik kettő miért nem jön és akkor elmondták  hogy ők már fősulisok. Vacsi után anyuék elmentek aludni én pedig a fiúkkal lent maradtam TV-ni illetve ismerkedni.

-Apropó Jimin...

-Igen?- fordult felém.

-Bocsi az osztály termes esetet...

-Ugyan semmi baj, jól meg mutattad nekik-nevetett. Valljuk be nagyon örültem, hogy nem mérges. Még egy darabig beszélgettünk, majd engem elnyomott az állom a kanapén.