1.rész

1.rész

-San Calley-t az igazgató úr kéreti az irodájába- hallottam nevemet a hangos bemondóban. Az egész osztály és a tanár egyszerre nézett rám. Na most komolyan mint aki embert ölt úgy néznek rám.
-Calley kérlek menny az igazgatóhoz ha már hivatott- fordított nekem hátat a tanár és folytatta a táblára elkezdett egyenlet írását.
-Hallottam... és higgye el előbb hallgatom az igazgató úr papolását mint a maga unalmas magyarázatát az algebráról- forgattam szemeim.
A folyosón végig sétálva azon gondolkoztam, vajon most mit csinálhattam, főleg, hogy nem ér rá otthon. Igen az igazgató az édes apám, persze ezt titokban tartjuk így még a tanári kar sem tud róla. Valjuk be nincs sok hasznom ebből, főleg, hogy így csak nagyobb szívás a suli. Persze imádom aput.
-Az igazgató úr bent van?- kérdeztem a titkárnőtől aki éppen a gépét bújta.
-Persze csak kopogjon.
Be kopogtam és már hallottam is drága jó igazgatónk hangját, hogy menjek beljebb.
-Fejmosásra jelentem megérkeztem-vágtam magam vigyáz állásba.- Bár, hogy őszinték legyünk most nem tudom mit csináltam...Ó de várjunk csak ki ez a srác?
-Ő egy új diák Calley, és azért hívtalak, hogy ma délután vezesd kőrbe az iskolába.
-Aha hát akkor szia- köszöntem unottan, semmi kedvem nem volt az egészhez. De amúgy is miért pont délután miért nem jó a szünetben?
-Szia Park Ji Min vagyok de szólíts csak Jimin-nek.
Már értem miért mondta azt, hogy délután. A sulinkba egy sztárocska került. Remek.
-Tudom ki vagy...-sóhajtottam.
-Á tényleg?-lepődött meg- de akkor...
-Miért nem sikítok? Mert nem nagyon érdekel ki vagy, te is csak egy ember vagy- vontam meg a vállam. Ő erre persze csak nevetett.
-Nos innentől rád bízom a fiatal urat Calley, kérlek kísérd el a tanáriba.
-Még oda is? Minek van akkor a titkárnő?
-Hát vissza mehetsz matek órára is- nevetett.
-Jójó értem...na gyere elkísérlek a tanáriba-sóhajtottam.
Miközben a folyosón sétálgattunk kínos csend lett úrrá köztünk. A csendet végül én törtem meg.
-Figyi az lesz a a legegyszerűbb ha fél négykor találkoznánk a nagykapu előtt.
-Jó. De miért pont fél négy?
-Hát mert az utolsó órának háromkor van vége és negyed négykor megy el az utolsó busz, így utána senki nem lesz itt, és nem fognak téged sem kergetni.
-Á értem- mosolygott- és addig mit fogunk csinálni?- nézett rám bambán.
-Hogy mi? Nekem van dolgom, te meg hát próbálsz majd menekülni- nevettem el magam.
-Nagyon vicces- már nevetett ő is.
-Na jó, de ha még is megtörténne búj el valahol a földszinten, az emeletre semmi kép se menj mert ott még órák vannak....Várj, meg adom a számom ha ilyen történik fel tudj hívni, hogy hol vagy.
Ezzel beírtam telefonjába a számom, és már meg is érkeztünk a tanári elé. Sok sikert kívántam neki és elindultam vissza az osztályterembe. Szerencsére mire oda értem vége volt a matekórának, ezért leültem padomra és előkészültem az  osztályfőnök által tartott Angol órára. Én a hátsó padban ültem az ablaknál, előttem és mögöttem szerencsémre senki sem ült. A szünetben egy kicsit elbóbiskoltam, arra keltem fel, hogy az osztályomból az összes lány sikítani kezd.
-Mi a francért kell sikítani basszus?- kaptam fel fejem, és emeltem fel hangom. Előre néztem és akkor láttam, hogy Jimin áll a tanár nő mellet.
-Talán nem látod ki van itt?- nyávogott az osztály cicababája.
-Ja bocs, várj-köszörültem meg torkom majd elkezdtem sikítani- így jó hercegkisasszony?- néztem rá flegmán majd leültem. Ő erre csak sértődötten vágta be a durvát. Jimin-en láttam a lepődötten,  most vagy azért mert váratlanul érte ez az egész vagy mert fel ismert. De nem is érdekelt. A tanár elmondta, hogy mától ő is itt fog tanulni és, hogy az osztálytársunk lesz. Na szuper. Ö bemutatkozott illedelmesen, majd megindult az előttem levő pad felé, mivel a tanár pont oda ültette. Na jó nem mintha máshol lett volna helye. Az elkövetkezendő órák gyorsan teltek, és mint várható volt szerencsétlen srácot körbe csüngték a szünetekben lányok. Az utolsó óra után én elindultam az iskola tánctermébe, amikről senki se tud, szerencsére. Át öltöztem egy kényelmes ruhába és bekapcsoltam a zenét, majd az úrrá is lett rajtam.
https://www.youtube.com/watch?v=rkq1BDdVgBs
a zene végén hagos tapsolásra lettem figyelmes.
-Te meg mi óta vagy itt és mégis mit keresel itt?- támadtam le Jimin-t.
-Hát kergettek és te mondtad, hogy bújak akkor el és hát úgy kb az eleje óta- kuncogott- de nagyon jól táncolsz.
-Hát kösz, de miért nem szóltál?
-Nem akartalak meg zavarni...de ezek szerint ezt szoktad ilyenkor csinálni?
-Nem csak ezt a hip-hop on kívül mást is, de ez a kedvemtől függ.
-Értem és mutatsz mást is?- kuncogott már megint.
-Nem- nevettem. Felsóhajtott majd a teloján megnézte az időt.
-És addig mit csinálunk?
-Ülünk- válaszoltam neki.
-Nem öltözöl át?
-Előtted tuti nem- mosolyogtam- úgyis ezután haza megyek nem lesz belőle baj.
Sokáig csak ültünk egymás mellet. Mindjárt fél négy sóhajtottam, de hirtelen meg csörrent Jimin telefonja. Felvette majd egy darabig beszélgetett.
-Bocsi de nekem mennem kell, fontos dolgom akadt...
-Semmi baj.. akkor ha neked jó holnap két óra körül a suli előtt talizhatnánk és meg mutatom- álltam fel a földről. Ő lepetten nézett, én pedig megmondtam neki, hogy bízza csak rám. A kapu előtt ketté váltunk. Amint haza értem elmentem tusolni. Hangoskodásra lettem figyelmes a zuhany alatt. Gondolom anyu ért haza, de akkor mik azok az idegen hangok? Gyors felkaptam pizsamám, ami egy forrónaci volt és egy cső top. Lementem és amikor a nappaliba léptem megláttam a BTS-t.
-Anyu~
-Mi az kicsim- rohant be a konyhából az előbb említett.
-Ezek meg mit...
-Tudom tudom, magyarázom már is, de várjuk meg apádat.
-Jó ezek szerint ő se tudja?
-De ő tudja- sóhajtott anyu- neked is el akartuk mondani.
-Remek és mikor? Most akkor itt fognak lakni? És meddig?
-Igen itt fognak, és elég valószínű, hogy amíg én vagyok a managerük.
-Szóval életük végéig- javítottam ki anyut. Hirtelen ajtó nyílásra kaptam fel a fejem. Apu ért haza. Hirtelen Jimin vörös arccal ugrott fel a kanapáról.
-Calley? Jól látok?
-Igen szia- intettem oda neki. Apa bejött a nappaliba és rögtön rám is szólt.
-Call szívem vegyél már fel egy pólót, szegény fiúk teljesen zavarban vannak.
Én csak akkor vettem észre, hogy a fiúk arca teljesen vörös és engem méregetnek szemeikkel. Gyors felkaptam a fotelban fekvő pólót, ami mellesleg apué VOLT , mivel mától az enyém.