10.rész

10.rész

Egész este nem tudtam aludni, annyira vártam már az indulást. Reggel J-Hope ébresztett fel, vagyis pontosabban rám ugrott.

-Úr isten mi történt!?- ugrottam fel álmomból felriadva.

-Jó reggelt- nevette el magát.

-Ja mondhatom nagyon jó- forgattam szemeimet.

-Ezt a tegnapi és az első reggeli ébresztésedért kapod- nevetett fel, és össze kócolta hajamat. Én levettem kezét fejemről és morcosan néztem rá.

-Nem szeretem ha a hajamat össze kócolják- néztem rá szúrós szemekkel.

-Miről beszélsz? Én csak javítottam rajta- kuncogta és nyitotta az ajtót.

-én is téged- dobtam neki kispárnámat. Kikeltem az ágyból és a szekrényemhez sétáltam. Hosszas gondolkozás után választásom egy brit zászlós póló egy fehér cső naci és a biztonság kedvéért egy farmer dzsekit.  

Még mindenki az asztalnál ült amikor én indulásra készen lerontottam Bőröndömmel a kezemben.

-Oké indulhatnánk?- néztem apára aki még a kávéját kortyolgatta.

-Ne legyél türelmetlen kicsim- nézett rám és oda dobta nekem a kocsi kulcsot- a kisbusszal megyünk addig rakd be a cuccaidat.

-Jó...és a tietek hol van?- néztem körbe.

-Az előtérben- mondta anya. Bólintottam és már mentem is bepakolni. Már éppen indultam volna ki, de Jin és V utánam szólt.

-Várj segítünk- fogtak meg két bőröndöt. Én csak megvontam a vállam és mentem tovább. Miután bepakoltunk már a többiek is kint voltak indulásra készen. Anyu még egyszer körbejárta a házat és jött ő is.

-Stipi-stopi a leghátsó az enyém- ültem be a kocsiba.

-Rendben és még ki fog leghátra ülni?

-Senki- kaptam vissza a fejem- előrébb mindenki el fog férni. Elfoglaltam az egész hátsó részt és vártam amíg a fiúk is be szálnak. Miután mindenki beszállt, apa el indította a kocsit és már úton is voltunk.

-Remélem nem fogsz megint aludni- szólt hátra anya. Én egyből tudtam, hogy nekem szólt.

-Nem is alszok- nyitottam ki szemeimet.

-Hát persze- nevetett fel apa a vissza pillantóba nézve. Erre csak a nyelvemet öltöttem ki, mire ő hangos nevetésbe kezdett. Anyu fenyegető pillantásokkal nézett hátra.

-Nem szeretném, ha nagyapádat megint egész este fent tartanád, mint múltkor!

-Ne nézz már így rám...különben is ő tart fent mindig engem- vágtam be a durcát.

-Na ne kend rá nagyapádra az egészet- nézett rám felemelt szemöldökkel. Már a fiúk is engem néztek lepődötten.

-De ha ez az igazság? Az öreg amilyen idős olyan aktív is. Nem folytattuk a beszélgetésünket, mivel beraktam a fül hallgatót a fülembe.

-Kelj fel- rázogatott Suga a kocsiban.

-Minek?- néztem rá komásan- csak nem meg jöttünk?

-Hát ha ez a hatalmas ház a nagyapádé akkor de megérkeztünk- mosolygott édesen. 

Én kínosan bólogattam. Biztos anyuék már el mondták nekik, hogy nagyapó egy elég fontos ember Koreában. Kiszálltam az autóból és a csomagommal a kezemben mentem az ajtó felé. Amint kopogtunk már nyílt is az ajtó. Az egyetlen ha lehet mondani barátom nyitotta ki az ajtót.

-Kisasszony... örömmel tölt el, hogy újra láthatom, és hogy nincsen semmi baja.- hajolt meg a nálam alig hat évvel idősebb "komornyikom" .

-Már mondtam, hogy ne kisasszonyozz Lee Chul- nevettem fel és a nyakába ugrottam- rég láttalak.

-Sajnos igen..-tett le a földre- a nagyapád már nagyon vár téged...és persze önöket is- hajolt meg szüleim és a fiúk előtt Chul.

-És hol van?- néztem be mögötte az előszobába.

-A halban...ha jól tudom éppen az újságot olvassa és ilyenkor nem szereti ha zav... Nem tudta befejezni mondandóját, mivel már rohantam is keresztül a szobalányokan és a főkomornyikon keresztül az említett helyiségbe. Még hallottam, hogy valamit utánam kiabálnak Apáék, de nem nagyon törődtem vele. Már ott is álltam nagyapa előtt.

-Sziaaaa- húztam le az újságot, hogy lássa óriási mosolyomat.

-Calley kicsim- ölelt magához- jól vagy? Hallottam mi történt.

-Igen Jól vagyok...látod?- fordultam körbe előtte.

-Látom- nevette el magát, majd intett az egyik szoba lánynak, hogy hozzon nekem egy pohár narancslét. Tudja, hogy az a kedvencem.

-Ugy tudod, hogy mostmár biztos, hogy le győznélek- nevettem, miközben ölébe húzott.

-Ugyan már...ne nevettess- nevette el magát- sose fogysz legyőzni.

-Fogadunk?- emelgettem szemöldökömet- sokat gyakoroltam és valljuk be, te megint egy évvel öregebb lettél- kócoltam össze ősz haját.

-Te meg mit mondtál nagyapára?- jött be a szobába anya, mögötte a többiekkel.

-Semmi baj drágám..igaza van az én drága kis Call-omnak-védett meg- de ha te meg tényleg azt hiszed, hogy le tudsz győzni..akkor öltözz át valami kényelmesebb ruhába és mutasd meg mit tudsz- fordult felém. Kiugrottam öléből és már rohantam is fel szobámba. Futás közben vissza fordultam.

-Csak aztán nehogy le alázzalak itt mindenki előtt vén ember- nevettem és küldtem felé egy puszit.

-Én a hejedben félnék ördögpalánt- nevetett fel. Apa oda ment nagyapához és üdvözölték egymást.

-Csak nem megint Twister?- kérdezte apa.

-De drága fiam.. a lányodat megint meg fogom alázni!

-Álmodozni szabad- kiabáltam vissza, és rohantam fel a lépcsőn.

*a fiúk szemszöge *

egy gyönyörű házhoz érkeztünk. Hihetetlen, hoyg itt lakik Calley nagypapája. Az ajtót egy magas huszon éves srác nyitotta ki az ajtót. Úgy látszott Call nagyon szereti őt, de végül kiderült, hogy csak a komornyikja akit Lee Chul-nak hívnak és a családja már több éve szolgálja a San családot. Call ahogy meg tudta, hogy hol találja nagy apját már rohant is a csomagokat hátra hagyva.

-Fogadunk?- hallotuk meg Call hangját. Éppen valamin nagyon "vitáztak" amikor bementünk. Nem értettünk semmit egészen addig amíg Call apja nem kérdezte meg.

-Csak nem megint Twister? Twister?? néztünk össze a fiúkkal, nem sértésből de nem túl öreg hozzá. Az öreg úr fel állt és be mutatkozott nekünk.

-Sziasztok suhancok...engem San Dak-Ho-nak hívnak Call nagy apja vagyok, és ennek az öregnek az apja-nevette el magát.

-Na te beszélsz?- nevettet fel Mr San. Már értjük miért viselkedett úgy Call...tiszta apja. Mi is illenedelmesen bemutatkoztunk.

-És ha szabd kérdeznem milyen Tiwister-ről volt szó?- kérdezte Jimin.

Az édes anyja fel sóhajtott és elmondott egy történetet, miszerint már kis kora óta a nagyapja volt Call mindene és rengeteg időt töltöttek együtt. Rengeteget játszottak ezzel a játékkal, de mindig a nagyapja nyert. Ő pedig meg fogadta, hogy egyszer le győzi.

-Értem- vakargatta fejét JungKook- asszem. Amíg vártuk Calley-t ki terítették a játé szőnyeget és elő készítettek ételt és italt.

-Minek az sok cucc?- kérdezte V.

-Hidjétek el...ennek nem lessz egyhamar vége- sóhajtottak Calley szülei egyszerre.