11.rész

11.rész

Call elég hamar megérkezett abba a szobába ahol már mindenki készült a játékra, még a szoba lányok is. Ahogy megláttuk még a szavunk is el állt. Egy türkizkék sort és egy fekete feszülős topp volt rajta. A haját fel kötötte ló farokba, és egy halvány mosollyal arcán kezdett el nyújtani a játék szőnyeg előtt.

-Gyönyörű- súgta Jin úgy, hogy csak mi halljuk, de valószínúleg Calley is hallotta mert rögtön oda kapta a fejét.

*Calley szemszöge *

Felmentem szobámba és már kutattam is egy kényelmesebb sport ruha után. Szerencsére elég sokat hoztam, mivel itt sok hely van ahol sportolni lehet. Plusz itt nyugiban tudok futni. Mellesleg imádtam ezt a szobát sokáig csak bámultam a szoba közepéből. Pedig már több éve így néz ki. A falak szürkés színűek míg a plafon krém színű, fa és piros színű bútorokkal. Olyan mint egy igazi királyi szoba. Bevallom az elején nem nagyon szerettem, de az évek során egyre jobban hiányzott ha nem láthattam. Még a nagyi rendezte be kb tíz éve. Ábrándozásomból ajtó nyitás hozott vissza. Chul jött be.

-Komolyan gondolod, hogy már megint ki állsz ellene?

-Természetesen...és győzni is fogok- nevettem el magam, és oda dobtam neki a kiválasztott ruhát.

-De eddig nem si....

-Most fog- mosolyogtam rá és elmentem át öltözni a fürdőmbe.

Lent a nappaliban már mindenki a szőnyeg előtt ült. A fiúk úgy néztek mint akik még nem láttak fehér embert. Nem zavartattam magam neki álltam nyújtani, ugyanis nem veszíthetek...legalább s még egyszer nem.

-Gyönyörű- hallottam meg valamelyik fiú hangját, súgta így biztos azt hitte nem hallom. Nem is szenteltem rá sok figyelmet. Oda álltam a szőnyeg elé majd nagyapa is. Körbe körbe kezdtünk járkálni és egymást méregettük.

-Még vissza vonulhatsz... nem akarhatod, hogy a barátaid előtt le gyalázzalak- mondta teljesen komolyan.

-Szerintem inkább te vonulj vissza öreg- kacsintottam rá- és különben is gyakoroltam.

-Hát.. akkor lássuk, hölgyeké az elsőbbség.

-A vén csontok meg előnyben. Ezen mind a ketten nevettünk egy jót. Az emberek körülöttünk csak kerek szemekkel néztek, főleg a fiúk.

-Kezdjétek már. Ne szórakozzatok- hallottuk meg apu hangját. Erre csak bólintottunk és beálltunk egymással szembe. Én kezdtem

-Bal láb piros- hallottam meg a szoba lány utasítását. Utánam jött nagyapa. Már legalább fél órája játszottunk de még mindig egymást hergeltük.

-Na mi van papa csak nem feladod?

-Úgy ismersz?

-Nem...de jobban tennéd- nevettem el magam. Idő közben a komornyik fel ajánlotta a fiúknak, hogy fel vezeti őket a szálláshelyükre. De ők maradtak azzal, hogy nem akarnak le maradni semmiről sem. Három órás folyamatos játék után egy tüsszentés miatt megcsúszott a lábam és egyenesen a földön landoltam. Nagyapa nevetve segített fel.

-Látod...mondtam, hogy én fogok nyerni.

-Ha ne tüsszentek simán nyertem volna- fordítottam hátat- de ne feled hosszú még a nyár! Ő csak nevetett és azt mondta:

-Reméltem, hogy ezt fogod mondani....ne is te lennél ha nem mondanád. Én csak meg vontam a vállam és kimentem a kertbe, ahol le ültem a hintába.

*a fiúk szemszöge *

Már vagy három órája folyamatosan meg állás nélkül játszottak, amikor Call eltüsszentette magát és le esett a földre. Az elején úgy tűnt nem zavarja. De aztán kirohant a kertbe. Utána akartunk rohanni, de a komornyik azt mondta, hogy menjünk fel a szobákat és a fürdőt megnézni. Gyönyörű volt mind a három szoba és a fürdő is. V és JungKook a Call-al szembe lévő szobát, Jimin és J-Hope a mellette és a többiek a V-ék melletti szobát kapták. Miután ki pakoltunk együtt indultunk le megkeresni Call-t.

-Azta.. na ne szórakozzatok, hogy ez a kert- tátotta száját Suga.

-Mire itt meg találjuk Calley-t este lesz- vakarta fejét Jin.

Hirtelen V felkiáltott.

-Ott van- mutatott egy eldugott részhez. Éppen egy hintában ült és nézte a földet. Oda mentünk, hogy felvidítsuk. Amíg oda nem értünk észre se vett minket.