7.rész

7.rész

-Á szomjas vagyok- patantam ki az ágyból és mentem ki a szobámból. Már a lépcsőnél tartottam amikor Suga utánam kiabált.

-Te meg hová készülsz?

-Csak inni, vagy már az is baj?- néztem rá kigúvat szemekkel. Esküszöm ha most azt mondja, hogy menjek vissza a szobámba é lefejelem.

-Jó, de le kísérlek és ha fáj valamid azonalj szólj-indult meg szobája ajtajából.

-Jó-forgattam szemeim és megindultam a konyha felé. A fiúk lent ültek és TV-t néztek. Ittam egy pohár vízet és bementem én is TV-t nézni. Szokás szerínt semmi érdekes nem ment a TV-ben. Hírtelen feltűnt, hogy a fiúk engem néznek.

-Mi az? Van valami az arcomon?

-Mi? Ja nem- nevetett fel Jimin.

-Akkor?- nézem egyre értetlenebb fejjel.

-Csak már rég láttunk nem az ágyban feküdni- nevette el magát JungKook.

-Ti nem engedtetek ki- nevettem el magam. Sóhajtottam egyet, mire a fiúk egyszere szegezték rám szemeiket.

-Valami baj van?-kérdezte J-Hope.

-Semmi, csak kimegyek a postaládát mg nézni...rég voltam már a négy felon kívül. Már éppen indultam volna ki, amikor valaki meg fogyta a kezemet.

-Várj...ki kísérlek.

-Neeeeem

-De- válaszolt hírtelen.

-V ne szórakozz...nem fognak megölni fél perc alatt- kirántottam kezemet kezéből és kimentem. Nem volt benne sok levél, nagyjából öt darab. Míg mentem befelé át néztem őket. Észre vettem, hogy az egyiket nekem címezték, de se fel adó se cím nem volt rajta. Már majdnem az ajtónál voltam, amikor valaki kikapta az előbb említett levelet a kezemből. Felkaptam tekintetem, ekkor megláttam az előttem álló V-t és Monszter-t.

-Add vissza- kiabáltam Monsterre. Ő erre csak a fejét rázogatta.

-De ez az enyém...nem illik más levelét olvasni-förmedtem rájuk. Ők mit sem törődve azzal amit mondok, körbenéztek és berángattak a házba. Értetlenkedve néztem rájuk, aztán amikor már meguntam a magyarázatukra való várást, bementem a napaliba és leültem a földre videó játékozni. Csak a harmadik kör után vettem észre, hogy a fiúk felmentek az emeletre. Nem zavartattam magam csak folytattam a játékot.

*a fiúk szemszöge*

Éppen lent beszélgettünk a nappaliban, amikor Calley megjelent és leült a kanapéra Suga és V közé. Amikor észre vette, hogy nagyon nézzük őt kicsit zavarba jött, és meg is kérdezte miért nézzük. Mi el is magyaráztuk neki, amire ő csak elnevette magát. Hirtelen felállt és megindul, de ekkor V elkapta a karját és nem akarta ki engedni. Jó igazából egyikőnk sem akarta, hogy egyedül menjen ki. Miután kiment csendben követte őt Monster és V. Kiabálást hallottunk kintről, valami olyasmit, hogy ez az én levelem. Szóval Call kapott egy levelet. Amikor vissza jöttek láttuk a fiukon az aggódó arcot. Miután Calley leült a napaliban a földre mi felmentünk Jin-ék szobájába.

-Ezt nem hiszem el- kiáltott fel Suga miközben a levél tartalmát vizsgálta- az a kis csaj már megint az életével fenyegeti.

-Valamit, tenni kéne-gyűrte össze és dobta le a földre a levelet Jin.

-De mit? Jelen esetben nem tudunk jobbat csinálni, mint, hogy titkoljuk előle és nem engedjük sehova se egyedül- fújta ki bent maradt levegőjét Jimin. Ez már a második ilyen levél attól a nem normális csajtól aki miatt kórházba került. Hirtelen kopogásra lettünk figyelmesek. Call lépet be a szobába.

-Na hol van a levelem?

-Milyen levél?- kérdezte tőle Mondter.

-Na ne játszd meg magad...add ide- nyújtotta ki kezét.

-Nem értem miről beszélsz- vakargatta fejét- ti értitek?

-Nem- ráztuk meg egyszerre a fejünket. Call éppen mondani akart valamit, de aztán meg gondolta magát és inkább kiment a szobából.

*Calley szemszöge *

Még, hogy nem tudják milyen levél. Most nagyon mérges vagyok, nem értem mit titkolhatnak előlem?. Bementem a szobámba és elmentem fürdeni. A zuhany alatt kicsit sikerült lehiggadnom. Miután végeztem felvettem a pizsamámat és már indultam is ki az ajtón. Miközben nyitottam az ajtót anyának mentem neki.

-Bocsi- vakargattam tarkómat.

-Semmi baj kicsim- nyomott egy puszit homlokomra és már tovább is ment. Mentem volna én is a szobámba, amikor utánam kiáltott.

-Ma korán feküdj le mert holnap reggel év záró lesz. Azzal be is lépet a szobájukba. Mielőtt szobámba mentem volna, lementem a konyhába és össze dobtam magamnak egy szendvicset és kakaót. Szobámba érve majdnem leejtettem a tálcát, amikor megláttam a Hét fiút. Jin J-Hope és Suga az ágyamon JungKook a székemben ült, a többiek pedig vagy a földön ültek, vagy álltak.

-Ti meg mit kerestek itt?-kérdésem közben próbáltam a tálcát egyenesbe hozni.

-Várj segítek- fogta meg a tálcát Jimin és lerakta az asztalra.

-Köszi...de mit is kerestek a szobámban engedély nélkül?

-Beszélni- vágta rá Jin és fel állt az ágyamról.

-Oookééé...és miről is?- húztam fel szemöldököm.

-A holnapról- vágta rá elégé komoly arccal Monster. Na ez kezd ijesztő lenni.

-Igen....halljam

-Suga és Jin fog téged kísérni, mivel a fiúk nem tudnak a közeledben lenni.

-Hogy mi? De hisz ők nem is....

-Nincs semmi de... a közeledben leszünk és meg fogunk védeni-vágott szavamba Jin.

-De minek?

-Legyen elég annyi, hogy a közelükből sehova sem mész- emelt fel hangját V amin nagyon meg lepődtem. Én lehajtottam fejem a fiúk pedig szép álmokat kívántak és kimentek. Nem értem miért kell folyamatosan titkolózni előttem, és mi volt az a levél. Megettem a szendvicset és be feküdtem az ágyamba. Bekapcsoltam a laptopot, hogy megnézhessem az e-mail-jeimet. Csak egy jött, de nem tudtam ki lehet az a lovecsisrácok96. Éppen meg akartam nyitni, amikor el ment a net. Na komolyan ma minden és mindenki ellenem játszik. Lekapcsoltam a gépet és hamar el is nyomott az állom.Este hatalmas viharra keltem fel. Nagyon féltem, utálom a villámlást és a mennydörgést ..annyira ijesztő. A takaró alá bújtam és ott vártam remegve a végét. Az egyik akkorát szolt, hogy abban a pillanatban fel is sikítottam  Takarómat egyre szorosabban húztam fejemre, de valaki lehúzta rólam. V volt az, de a többiek is vele voltak.

-Félsz a vihartól?- kérdezte Jin miközben leült mellém.

-Nem- vágtam rá és felültem az ágyon.

-Hát akkor mi megyünk is-állt fel de én megfogtam pólója végét.

-Ne....nem menjetek. A fiúk mind leültek az ágyamra és velem maradtak. Még énekeltek is nekem, hogy elfeledtessék velem a kinti vihart. Egy nagyobb dörgésnél hirtelen bele karoltam az éppen mellettem legközelebb fekvő emberhez. A vihar kezdett csendesedni, és én V-t szorongatva el is aludtam.