14.rész

14.rész

Nem mondom, kifogtam a világ legjobb partnerét. Ha egyszer bele ütött már az csoda volt. De valjuk be, hogy Jimin se volt jobb. Fél órás játék után fel adtam. Már éppindultam volna amikor V utánam kiabált.

-Nem játszunk egyet ketten?

-Végül is te talán még tudsz játszani- fordultam vissza. Felkaptam a földről az ütőt és be álltam helyemre. Már vagy 10 perce ütöttük a lapdát és még egyszer sem ért a földre. A sok futástól szó szerint kapkodtunk a levegő után. Már rég játszottam ilyen jót. És úgy látszik nem csak én élveztem. Lehet, hogy tényleg a barátaim akarnak lenni. Amikor végeztünk a játékkal már színte mindanyian ott voltak. A vég eredmény döntetlen lett.

-Ez jó volt- nevettem, miközben homlokomat töröltem.ő láábára támaszkodva próbált levegőt venni.

-Valamikor nem ismételnénk meg?

-De- moslyogtam- holnap?

-Nekem jó- mosolygott ő is. Bementünk átt öltözni, mert elégé meg izzadtunka majdnem egy órás játékban a napon.

Kopogásra kaptam fel a feje. Felkaptam pólóm és ki kiabáltam.

-Gyere! A fiúk jöttek be rajta. Arcukról le olvasatlan érzelemk voltak.

-Mit akartok?- mentem közelebb hozájuk.

-Mondták a szüleid, hogy van itt egy vidámpark amit szerettél régen...van kedved eljönni?- kérdezte végül J-Hope.

-Ma már biztos nem...nevettem el magam majd az órámra mutattam.

-Nem is mára gondoltunk-nevetett JungKook.

-Holnap...-mondta Jin.

-Oké..holnap úgyis csütörtök, nem lesznek sokan..remélem- mosolyogtam.

Még egy kicsit beszélgettem a fiúkkal, majd ők ki mentek, én pedig elmentem fürdeni. Már legalább fél órája ültem a kádban, amikor kiszáltam és felvettem a pizsamám, ami szokásomhoz híven egy rövid naci és egy cső top. Mára már a fiúk is nagyából megszokták. Befeküdtem az ágyamba és hamar el is aludtam.

*a fiúk szemszöge *

Meg kérdeztük Call-t, hogy elmenne e velünk a vidámparkba. Nagyon meglepődtünk amikor mosolyogva mondott igent. Talán kezd rájönni, hogy mi tényleg szeretjük őt...reméljük. Még egy darabig beszélgettünk vele, majd kimentünk pihenni hagyni. Sorban elmentünk fürdeni majd még egy kicsit beszélgettünk a teraszon ülve.

-Na mi legyen pénteken?-kérdezte Jimin.

-Nem tudom..azt se tudtam, hogy most lesz a szüli napja-vakarta fejét Suga.

-Mi lenne, ha énekelnénk neki?-addta az ötletet Monster.

-Ez jó ötlet..és mit?-kérdezte a maknae. Mire mondhattuk volna valaki oda jött hozzánk.

-Ha ajálhatom akkor a 4men's-től a Baby baby-t nagyon szereti.

-Köszi Chul..-mosolyogtunk rá- és mi lesz ezen a bulin?

-Semmi érdekesre ne számítsatok..álltalában a nagy apjával egy koru emberek jönnek, mivel Calley itt nőt fel és igazán kora beri "barátai" sose voltak-mondta.

-Akkor uncsi lesz-jelentette ki V.

-Nem lessz benne jó is-nevetett amire mi kérdőn néztünk rá.

-Hát ha megint elkezdik kérlelni akkor lehet, hogy énekelni fog na meg tááncolni.

-De ki?- kérdezte Jimin- ugye nem a nagy apja?

-Neem, Call.

Ennek hallatán nagyon meg örültünk, mert végre halhatjuk énekelni, na meg táncolni. Igaz Jimin azt mondta jól táncol de minket is érdekel. Elmentünk aludni, hogy reggel korán tudjunk kelni.

https://www.youtube.com/watch?v=h-t3T5g6R7Q

*V szemszöge *

Nem tudtam aludni, ezért lementem inni egy kakaót. Már a konyhában voltam, amikor hangokat hallottam. A zaj irányába fordítottam tekintettem, és meg láttam Calley-t ahogy szemét törölgetve jön közelebb. Gyönyörű volt még így kócosan, nyúzottan is.

-Hát te?-kérdeztem végül.

-Nem tudok aludni...de ezt én is kérdezhetném-mosolygott.

-Nem tudok aludni-vontam vállat-kérsz kakaót?

-Aha-bolgatott. Gyorsan csináltam neki is kakaót, aztán beültünk a nappaliba meg inni. 

 Csend uralkodott a szobában amit végül ő tört meg.

-Figyi,ha nagyon bunkó voltam veletek....sajnálom-hajtotta le fejét- csak tudod velem soha nem volt ilyen kedves mint ti...nagyapán a barátain és Chul-on kívül. Láttam hogy arcán le gördül egy könny csepp. Ovatosan letöröltem arcáról.

-Semmi baj...tudjuk min mentél keresztül...és ha idő kell a meg kedvelésünkhöz hát legyen. Erre ő csak moslygott. Ne tudtunk valami sokat beszélgetni, mivel ő a vállamnak dölve el aludt. Nem tudtam nem mosolyogni azon, ahogy aludt. Miután meg ittan a kakaót, megfogtam és fel vittem a szobájába. Ágya mellett még kicsit figyeltemőt, majd ki mentem. És én is le feküdtem aludni.

*Calley szemszöge *

Az este jó volt egy kicsit beszélgetni V-vel. Bár azt nem tudom, hogyy kerültem a szobámba. Kiszáltam ágyamból és a szekrényemhez sétáltam, hogy kiválaszam a ruhát amiben a vidám parkba megyek. Végül egy szürke rövid úju és egy kikés rózsaszínes rövidnaci mellett döntöttem. Lementem a lépcsőn és a fiúk már készen vártak az ajtóban. Kocsiba szálltunk és már indultunk is. Én egy utcával arébb akartam ki szállni. Ki is szálltunk és én elkezdtem rohanni. A fiúk értetlenül jöttek utánam, de amikr meglátták a fagyizót, gyorsabban értek oda mint én. Nem engedték, hogy én fizessek amin az elején meg is sértődtem, de hamar túl tettem magam rajta.

A vidámparkba érve a fiúk minden féle pörgő forgó bigyóra rá ültettek. Volt amelyiket élveztem volt amelyiket nem. Az egyik menet után a fiúk be álltak, egy hülye pózba amit én le is fényképeztem.

-Kész a kép-nevettem- de most oda menjünk ahova én akarok-öltöttem ki nyelvem.

-Jó és hova akarsz?-kérdezte Jin.

-Hullám vasút vagy kísértet kastéy...

a fiúkról készített kép^^ 

13.rész

13.rész

Reggel Chul kopogására ébredtem fel. Rá néztem telefonomra és már fél tíz volt. Felültem ágyamba és kiszóltam Chul-nak, hogy nyugodtan be jöhet.

-Jól aludtál?-lépet be szobámba.

-Persze- nyújtózkodtam- a többiek még alszanak?

-Nem már mindenki fent van- válaszolta amíg elhúzta a függönyt. Én szemem elé kaptam a kezemet.

-Akkor engem vártak a reggelivel?

-Nem, már végeztek, tudjuk, hogy nem szoktál enni.- mosolygott. Én csak bólintottam és ki keltem az ágyamból. Chul ki ment én pedig fel öltöztem. Egy kényelmes rövid nacit és egy toppot vettem fel. Lent mindenkinek köszöntem, aztán felkaptam futó cipőm és már indultam is futni. Fülembe beleraktam fülhallgatóm és el indítottam a zenét. Már jó egy órája futottam, amikor meg fordultam, hogy haza fussak. Be érve egyből a konyhába vettem az irányt. A pulton egy limonádé volt, mellette egy cetlivel.

,, Futás után jól fog esni ;) "

Ezt tuti, hogy Chul-tól kaptam. Gyorsan meg is ittam és felmentem át öltözni.

*a fiúk szemszögéből *

Reggel már reggen kész voltunk, amikor a szobalányok jöttek szólni, hogy a reggeli tálalva van. Jimin és JungKook úgy rohantak le a lépcsőn, mintha azt mondták volna, hogy ég a ház. Leérve mindenki ott volt, kivéve Calley-t.

-Call hol van?- kérdezte mindannyiunk fejében meg fogalmazott kérdését Suga.

-Alszik- felelte halál nyugodtan édes anyja.

-De nem kéne fel kelteni?- ült le az asztalhoz Monster.

-Nem...úgyse szokott reggelizni.

Meg reggeliztünk és kimentünk a nappaliba beszélgetni. Call nagyapja arról kérdezett, hogy milyen érzés volt debütálni és, hogy mit gondolnunk az unokájáról  Negyed tizenegykor lépett le a lépcsőn és már el is köszönt mindenkitől.

-Hova megy?- kérdezte Jin.

-Minden reggel ez lesz...amúgy futni ment- válaszolta Mr. San. V és J-Hope eltűntek valahova, majd egy öt perc múlva vissza is tértek.

-Hol voltatok?- kérdezte tőlük Jin.

-Készítettünk Call-nak egy kis inni valót mire végez- mosolyogtak egyszerre. Call szülei és papája nagyon beszélgettek valami meglepetés partiról.

-Milyen parti?- kérdezte Monster.

-Call pénteken ünnepli a tizennyolcadik születésnapját.

-Péntekeeeen?- lepődtünk meg mindannyian.

-Igen, és meghívnunk mindenkit akik szeretik őt- válaszolta nagy apja.

-De ne számítsatok, nagyapánál jóval fiatalabb emberekre- nevetett Mrs. San.

Call meg jött nagyon szép ruha volt rajta. Egy fehér pánt nélküli vízszintes kék csíkos ruha volt. A haja még mindig össze volt kötve.

-Ti meg miről beszéltek- ült le szüleivel szembe.

-Semmiről!

-Aha-forgatta szemeit- ó tényleg Chul..köszönöm a limonádét.

-Mondtam, hogy írjuk oda a nevünket is- súgta J-Hope V-nek. Ő pedig csak szomorúan bólogatott.

*Call szemszöge *

-Te miről beszélsz?- nézett rám bambán Chul.

-A limonádéról a konyhában... vár, nem te voltál?

-Nem- rázta meg a fejét.

-Akkor nem tudom ki lehetett. Oldalra pillantva láttam, hogy V és J-Hope szomorúan néz rám.

-Ti voltatok?- álltam eléjük, ők csak megvonták a vállukat.

-Köszönöm- öleltem meg őket, amin nagyon meg lepődtek.

-Éhes vagyok- rohantam le a lépcsőn egyenesen a konyhába. Ott már a szakács az ebédet készítette. Oda furakodtam mellé és kikaptam kezéből a főző kanalat.

-Meg kóstolhatom-pislogtam, erre a szakács csak nevetve bólogatott.

-Nagyon finom, de mikor lesz kész-pislogtam rá.

-Még legalább fél óra kisasszony.

-Neeeee, de én éhes vagyooook...

Kimentem a kertbe a rózsákat megnézni. Imádom az illatukat, ezeket meg még mamával ültettük régen. Vajon most ki gondozhatja őket?, Gondolkozásomból Monster ejtett ki.

-Te meg mit keresel itt kint egyedül?- kérdezte.

-Ezt én is kérdezhetném- fordultam meg. Arcán egy mosoly jelent meg.

-Gondoltam körbe nézek itt ebéd előtt. Nagyon szépek a virágok.

-Köszi-mosolyogtam majd le akartam tépni egy szálat.

-Au~ -kaptam el kezemet amikor a tövis bele állt a tenyerembe. Monster ijedten lépett hozzám. Be mentünk és le ragasztottam a sebem.

-Kész az ebéd- hallottam meg papa hangját, és már rohantam is le.

Az ebéd nagyon finom volt, hamar jól is laktam.

Ebéd után ki akartam menni tollasozni, de nem volt kivel.

-Valaki nem akar velem tollasozni- ugráltam be Jiminék szobájába ahol a fiúk valami meglepetés ajándékról beszéltek, de ahogy észre vetteke ebba hagyták.

-De mehetünk-ugrott fel a hejéről V, majd utána Suga és Jimin.

-Akor páros játék lesz?-nevettem fel, ők pedig csak nevettek.

-Kezdhetnénk már...nekem mindegy kivel leszek- kiabáltm a már tíz pece veszekedő fiúknak.

-Na jó akkor inkább be megyek-indultam el.

-Várj...válasz te-kiabáltak utánam.

Akkor legyen mondjuk....Suga- mutattam rá sóhajtva. Ő boldogan jött mellém.

-Jól választottál ölelt volna meg, de én ki hátráltam.

-Ok...de kezdjük.

Ezzel el is kezdtük a játékot.

12.rész

12.rész

A fű zörgésére kaptam fel a fejem.

-Szia- nem zavarunk? Állt meg előttem JungKook. Én csak megráztam a fejem. Mivel láttam, hogy a fiúk nem tudnak leülni fel álltam és elindultam hátra felé.

-Ha beszélni akartok menjünk hátrább ott le tudunk ülni.- kiabáltam hátra.

-Jó de akkor várjál meg minket is- nevetett Jin. Én meg álltam és be vártam őket. Együtt mentünk hátra, majd két pad előtt meg is álltunk. A fiúk leültek az egyik padra így én a velük szembelévőre ültem. Lábamat felhúztam magam mellé és néztem magam elé. 

-Ugye nem azért viselkedsz így mert.. hát tudod- vakarta fejét Monster.

-Mi? Jaj dehogy...vakartam meg fejem.- Csak...

-Csak mi?- kérdezte V.

-Semmi.

-De tuti, hogy van valami, mond el- kezdett el böködni J-Hope.

-Neeeeeem- löktem arrébb kezét.

-De miért?

-Csak- vágtam rá és fel álltam. Tudják ki fog maradni ha folyton csak ezzel zaklatnak. Hirtelen v ragadta meg a kezem.

-Mi van már?-fordultam vissza.

-Miért viselkedsz így?- kérdezte Suga de mondata végét már elhalkította, látszott rajta, hogy nem akarta csak ki csúszott a száján.

-Mert az évek során megtanultam úgy viselkedni az emberekkel ahogy ők tették velem.

-De velünk nem mindig viselkedsz így...miért?- kérdezte Monster.

-Nem tudom jó.... tudjátok ti...-nem fejeztem be mondatomat inkább ki rántottam V kezéből csuklómat.

-Mi mi?- kérdezték egyszerre.

-Semmi- vágtam rá és elrohantam. Találtam egy nyugodt helyet ahol le is ültem, ez a hej Chul szobája volt. Ő csak este trtozkodik ott így bármikor be tudok jönni és itt senki sem keres. De még is mi ütött belém? Mért akartam azt mondani, hogy ők mások? Talán mert ők a barátaim akarnak lenni?...Nem , ők csak azért viselkednek így velem mert el kell tűrniük, igen biztos így van. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el Chul íróasztala felett.

*a fiúk szemszögéből *

Call már vagy egy órája nincs sehol, már mindenki őt keresi.

-Meg találtátok?- futott oda hozzánk V és Suga reménytől fűtött arccal.

-Nem- ráztuk meg fejünket a többiekkel. Újra szét szóródtunk és keresni kezdtük. Már mindenki aggódott érte.

-Hol lehet- vakarta fejét Monster. Apja aggódó arccal rázta meg fejét. A szoba lányok már ötödszörre járták végig az egész házat, de semmi haszna nem volt. Hirtelen Chul csettintett egyet és eltűnt.

Call lépet be a nappaliba Chul-al az oldalán. Meghajolt, majd bocsánatot kért mindenkitől, hogy aggódást keltet.

-A lényeg, hogy meg vagy- mosolygott rá nagy apja- de mindenki készüljön és menjünk enni.

-Csak nem éhes vagy?- kérdezte Mrs San kacagva amint megfogta hasát Mr. Dak-Ho.

-Az asztalt már is elő készítjük- hajolt meg az idősebb komornyik és Chul-al meg még pár szoba lánnyal el is tűnt. Az étkezőbe vettük az irányt, ahol egy hatalmas nagy asztal volt. 

Call a nagyapja mellé ült, aki az asztal főn foglalta el a hejét. A szülei a másik oldalra mi pedig szét szórtan Calley és a szülei mellet. A Calley melletti helyért nagy harcot folytattunk, de végül Jin nyert. Vacsi után még elmentünk a tengerpartra Call-al.

*Call szemszöge *

Arra nyitottam ki szemeimet, hogy valaki rázogat. Fel néztem, hogy lássam ki volt az aki fel mert kelteni. Chul volt az.

-Már vagy két órája mindenki téged keres...és mit keresel a szobámban?- emelt fel az asztaltól.

-Én?- néztem bambán míg lábamra álltam- csak nyugit akartam és hát itt volt- mutattam az asztalra. Ő csak nevetett és elkezdett lefelé húzni. A nappaliban mindenki szét terülve ült és beszéltek, hogy hol lelhetek.

-Sajnálom, hogy kellemetlenséget okoztam- hajtottam le fejemet.

-A lényeg, hogy meg vagy- mosolygott rám nagyapa. Az étkezőt elő készítették és mentünk vacsorázni. Vacsi közben anyával beszélgettünk, hogy a fiúknak holnap mutassam be a környéket. Na akkor a tenger parton kívül mást nem fogok mutatni, mivel még futni is a kertben szoktam.

Kint a tenger parton nagyon jó idő volt, bár mivel már esteledett az idő is hűvösebb lett. Térdig be mentem a vízbe és elkezdtem a parton álló fiúkat locsolni. Nem volt valami jó ötlet mert hirtelen hét nálam magasabb és erősebb srác kezdett futni felém. Sikítozva és nevetve rohantam előlük, aminek hatására segítség nélkül estem el a vízben. A fiúk torkuk szakatából nevettek rajtam, ezért bosszúból berántottam magam mellé őket.

-Mehetünk- kérdezte V, mire én meg fordúltam és bólintottam. Még egyszer oda ránéztem a tengerben hánykodó hullámokra és elindultam a többiek után.

11.rész

11.rész

Call elég hamar megérkezett abba a szobába ahol már mindenki készült a játékra, még a szoba lányok is. Ahogy megláttuk még a szavunk is el állt. Egy türkizkék sort és egy fekete feszülős topp volt rajta. A haját fel kötötte ló farokba, és egy halvány mosollyal arcán kezdett el nyújtani a játék szőnyeg előtt.

-Gyönyörű- súgta Jin úgy, hogy csak mi halljuk, de valószínúleg Calley is hallotta mert rögtön oda kapta a fejét.

*Calley szemszöge *

Felmentem szobámba és már kutattam is egy kényelmesebb sport ruha után. Szerencsére elég sokat hoztam, mivel itt sok hely van ahol sportolni lehet. Plusz itt nyugiban tudok futni. Mellesleg imádtam ezt a szobát sokáig csak bámultam a szoba közepéből. Pedig már több éve így néz ki. A falak szürkés színűek míg a plafon krém színű, fa és piros színű bútorokkal. Olyan mint egy igazi királyi szoba. Bevallom az elején nem nagyon szerettem, de az évek során egyre jobban hiányzott ha nem láthattam. Még a nagyi rendezte be kb tíz éve. Ábrándozásomból ajtó nyitás hozott vissza. Chul jött be.

-Komolyan gondolod, hogy már megint ki állsz ellene?

-Természetesen...és győzni is fogok- nevettem el magam, és oda dobtam neki a kiválasztott ruhát.

-De eddig nem si....

-Most fog- mosolyogtam rá és elmentem át öltözni a fürdőmbe.

Lent a nappaliban már mindenki a szőnyeg előtt ült. A fiúk úgy néztek mint akik még nem láttak fehér embert. Nem zavartattam magam neki álltam nyújtani, ugyanis nem veszíthetek...legalább s még egyszer nem.

-Gyönyörű- hallottam meg valamelyik fiú hangját, súgta így biztos azt hitte nem hallom. Nem is szenteltem rá sok figyelmet. Oda álltam a szőnyeg elé majd nagyapa is. Körbe körbe kezdtünk járkálni és egymást méregettük.

-Még vissza vonulhatsz... nem akarhatod, hogy a barátaid előtt le gyalázzalak- mondta teljesen komolyan.

-Szerintem inkább te vonulj vissza öreg- kacsintottam rá- és különben is gyakoroltam.

-Hát.. akkor lássuk, hölgyeké az elsőbbség.

-A vén csontok meg előnyben. Ezen mind a ketten nevettünk egy jót. Az emberek körülöttünk csak kerek szemekkel néztek, főleg a fiúk.

-Kezdjétek már. Ne szórakozzatok- hallottuk meg apu hangját. Erre csak bólintottunk és beálltunk egymással szembe. Én kezdtem

-Bal láb piros- hallottam meg a szoba lány utasítását. Utánam jött nagyapa. Már legalább fél órája játszottunk de még mindig egymást hergeltük.

-Na mi van papa csak nem feladod?

-Úgy ismersz?

-Nem...de jobban tennéd- nevettem el magam. Idő közben a komornyik fel ajánlotta a fiúknak, hogy fel vezeti őket a szálláshelyükre. De ők maradtak azzal, hogy nem akarnak le maradni semmiről sem. Három órás folyamatos játék után egy tüsszentés miatt megcsúszott a lábam és egyenesen a földön landoltam. Nagyapa nevetve segített fel.

-Látod...mondtam, hogy én fogok nyerni.

-Ha ne tüsszentek simán nyertem volna- fordítottam hátat- de ne feled hosszú még a nyár! Ő csak nevetett és azt mondta:

-Reméltem, hogy ezt fogod mondani....ne is te lennél ha nem mondanád. Én csak meg vontam a vállam és kimentem a kertbe, ahol le ültem a hintába.

*a fiúk szemszöge *

Már vagy három órája folyamatosan meg állás nélkül játszottak, amikor Call eltüsszentette magát és le esett a földre. Az elején úgy tűnt nem zavarja. De aztán kirohant a kertbe. Utána akartunk rohanni, de a komornyik azt mondta, hogy menjünk fel a szobákat és a fürdőt megnézni. Gyönyörű volt mind a három szoba és a fürdő is. V és JungKook a Call-al szembe lévő szobát, Jimin és J-Hope a mellette és a többiek a V-ék melletti szobát kapták. Miután ki pakoltunk együtt indultunk le megkeresni Call-t.

-Azta.. na ne szórakozzatok, hogy ez a kert- tátotta száját Suga.

-Mire itt meg találjuk Calley-t este lesz- vakarta fejét Jin.

Hirtelen V felkiáltott.

-Ott van- mutatott egy eldugott részhez. Éppen egy hintában ült és nézte a földet. Oda mentünk, hogy felvidítsuk. Amíg oda nem értünk észre se vett minket.

10.rész

10.rész

Egész este nem tudtam aludni, annyira vártam már az indulást. Reggel J-Hope ébresztett fel, vagyis pontosabban rám ugrott.

-Úr isten mi történt!?- ugrottam fel álmomból felriadva.

-Jó reggelt- nevette el magát.

-Ja mondhatom nagyon jó- forgattam szemeimet.

-Ezt a tegnapi és az első reggeli ébresztésedért kapod- nevetett fel, és össze kócolta hajamat. Én levettem kezét fejemről és morcosan néztem rá.

-Nem szeretem ha a hajamat össze kócolják- néztem rá szúrós szemekkel.

-Miről beszélsz? Én csak javítottam rajta- kuncogta és nyitotta az ajtót.

-én is téged- dobtam neki kispárnámat. Kikeltem az ágyból és a szekrényemhez sétáltam. Hosszas gondolkozás után választásom egy brit zászlós póló egy fehér cső naci és a biztonság kedvéért egy farmer dzsekit.  

Még mindenki az asztalnál ült amikor én indulásra készen lerontottam Bőröndömmel a kezemben.

-Oké indulhatnánk?- néztem apára aki még a kávéját kortyolgatta.

-Ne legyél türelmetlen kicsim- nézett rám és oda dobta nekem a kocsi kulcsot- a kisbusszal megyünk addig rakd be a cuccaidat.

-Jó...és a tietek hol van?- néztem körbe.

-Az előtérben- mondta anya. Bólintottam és már mentem is bepakolni. Már éppen indultam volna ki, de Jin és V utánam szólt.

-Várj segítünk- fogtak meg két bőröndöt. Én csak megvontam a vállam és mentem tovább. Miután bepakoltunk már a többiek is kint voltak indulásra készen. Anyu még egyszer körbejárta a házat és jött ő is.

-Stipi-stopi a leghátsó az enyém- ültem be a kocsiba.

-Rendben és még ki fog leghátra ülni?

-Senki- kaptam vissza a fejem- előrébb mindenki el fog férni. Elfoglaltam az egész hátsó részt és vártam amíg a fiúk is be szálnak. Miután mindenki beszállt, apa el indította a kocsit és már úton is voltunk.

-Remélem nem fogsz megint aludni- szólt hátra anya. Én egyből tudtam, hogy nekem szólt.

-Nem is alszok- nyitottam ki szemeimet.

-Hát persze- nevetett fel apa a vissza pillantóba nézve. Erre csak a nyelvemet öltöttem ki, mire ő hangos nevetésbe kezdett. Anyu fenyegető pillantásokkal nézett hátra.

-Nem szeretném, ha nagyapádat megint egész este fent tartanád, mint múltkor!

-Ne nézz már így rám...különben is ő tart fent mindig engem- vágtam be a durcát.

-Na ne kend rá nagyapádra az egészet- nézett rám felemelt szemöldökkel. Már a fiúk is engem néztek lepődötten.

-De ha ez az igazság? Az öreg amilyen idős olyan aktív is. Nem folytattuk a beszélgetésünket, mivel beraktam a fül hallgatót a fülembe.

-Kelj fel- rázogatott Suga a kocsiban.

-Minek?- néztem rá komásan- csak nem meg jöttünk?

-Hát ha ez a hatalmas ház a nagyapádé akkor de megérkeztünk- mosolygott édesen. 

Én kínosan bólogattam. Biztos anyuék már el mondták nekik, hogy nagyapó egy elég fontos ember Koreában. Kiszálltam az autóból és a csomagommal a kezemben mentem az ajtó felé. Amint kopogtunk már nyílt is az ajtó. Az egyetlen ha lehet mondani barátom nyitotta ki az ajtót.

-Kisasszony... örömmel tölt el, hogy újra láthatom, és hogy nincsen semmi baja.- hajolt meg a nálam alig hat évvel idősebb "komornyikom" .

-Már mondtam, hogy ne kisasszonyozz Lee Chul- nevettem fel és a nyakába ugrottam- rég láttalak.

-Sajnos igen..-tett le a földre- a nagyapád már nagyon vár téged...és persze önöket is- hajolt meg szüleim és a fiúk előtt Chul.

-És hol van?- néztem be mögötte az előszobába.

-A halban...ha jól tudom éppen az újságot olvassa és ilyenkor nem szereti ha zav... Nem tudta befejezni mondandóját, mivel már rohantam is keresztül a szobalányokan és a főkomornyikon keresztül az említett helyiségbe. Még hallottam, hogy valamit utánam kiabálnak Apáék, de nem nagyon törődtem vele. Már ott is álltam nagyapa előtt.

-Sziaaaa- húztam le az újságot, hogy lássa óriási mosolyomat.

-Calley kicsim- ölelt magához- jól vagy? Hallottam mi történt.

-Igen Jól vagyok...látod?- fordultam körbe előtte.

-Látom- nevette el magát, majd intett az egyik szoba lánynak, hogy hozzon nekem egy pohár narancslét. Tudja, hogy az a kedvencem.

-Ugy tudod, hogy mostmár biztos, hogy le győznélek- nevettem, miközben ölébe húzott.

-Ugyan már...ne nevettess- nevette el magát- sose fogysz legyőzni.

-Fogadunk?- emelgettem szemöldökömet- sokat gyakoroltam és valljuk be, te megint egy évvel öregebb lettél- kócoltam össze ősz haját.

-Te meg mit mondtál nagyapára?- jött be a szobába anya, mögötte a többiekkel.

-Semmi baj drágám..igaza van az én drága kis Call-omnak-védett meg- de ha te meg tényleg azt hiszed, hogy le tudsz győzni..akkor öltözz át valami kényelmesebb ruhába és mutasd meg mit tudsz- fordult felém. Kiugrottam öléből és már rohantam is fel szobámba. Futás közben vissza fordultam.

-Csak aztán nehogy le alázzalak itt mindenki előtt vén ember- nevettem és küldtem felé egy puszit.

-Én a hejedben félnék ördögpalánt- nevetett fel. Apa oda ment nagyapához és üdvözölték egymást.

-Csak nem megint Twister?- kérdezte apa.

-De drága fiam.. a lányodat megint meg fogom alázni!

-Álmodozni szabad- kiabáltam vissza, és rohantam fel a lépcsőn.

*a fiúk szemszöge *

egy gyönyörű házhoz érkeztünk. Hihetetlen, hoyg itt lakik Calley nagypapája. Az ajtót egy magas huszon éves srác nyitotta ki az ajtót. Úgy látszott Call nagyon szereti őt, de végül kiderült, hogy csak a komornyikja akit Lee Chul-nak hívnak és a családja már több éve szolgálja a San családot. Call ahogy meg tudta, hogy hol találja nagy apját már rohant is a csomagokat hátra hagyva.

-Fogadunk?- hallotuk meg Call hangját. Éppen valamin nagyon "vitáztak" amikor bementünk. Nem értettünk semmit egészen addig amíg Call apja nem kérdezte meg.

-Csak nem megint Twister? Twister?? néztünk össze a fiúkkal, nem sértésből de nem túl öreg hozzá. Az öreg úr fel állt és be mutatkozott nekünk.

-Sziasztok suhancok...engem San Dak-Ho-nak hívnak Call nagy apja vagyok, és ennek az öregnek az apja-nevette el magát.

-Na te beszélsz?- nevettet fel Mr San. Már értjük miért viselkedett úgy Call...tiszta apja. Mi is illenedelmesen bemutatkoztunk.

-És ha szabd kérdeznem milyen Tiwister-ről volt szó?- kérdezte Jimin.

Az édes anyja fel sóhajtott és elmondott egy történetet, miszerint már kis kora óta a nagyapja volt Call mindene és rengeteg időt töltöttek együtt. Rengeteget játszottak ezzel a játékkal, de mindig a nagyapja nyert. Ő pedig meg fogadta, hogy egyszer le győzi.

-Értem- vakargatta fejét JungKook- asszem. Amíg vártuk Calley-t ki terítették a játé szőnyeget és elő készítettek ételt és italt.

-Minek az sok cucc?- kérdezte V.

-Hidjétek el...ennek nem lessz egyhamar vége- sóhajtottak Calley szülei egyszerre.

9.rész

9.rész

*a fiúk szemszögéből *

Miután a felügyelő elment, Calley nagyon zaklatottan viselkedett. Meg akartuk kérdezni  hogy mi történt, de a szülei lebeszéltek róla. Egy kis idő után felmentünk, és bekopogtunk hozzá. Válasz nem jött ezért be nyitottunk. Call úgy aludt mint egy angyal, nagyon édes volt. Biztos nagyon kifáradt, mivel csak este hét óra volt. A fiúkkal a nappaliban vitattuk meg, hogy hova is mehetnénk vele, hogy jól érezze magát és ne jusson eszébe semmi rossz.

-Menjünk el a vidámparkba- ugrott fel JungKook a kanapéról.

-Vagy vigyük ki a Han folyóhoz horgászni- csillantak fel J-Hope szemei.

-Horgászni? Ő egy lány...-vágta rá Jin.

-De lehet, hogy szeret horgászni- nyújtotta ki nyelvét.

-Majd meg kérdezzük mihez lenne kedve, lehet, hogy eggyiket sem akarja majd- csitított el Rap Monster mindenkit.

*Calley szemszöge *

Már három napja az orromat sem dugtam ki a szobámból, senkivel sem akartam beszélni. Mivel van saját fürdőm még akkor se kellet ki tennem szobámból a lábamat. A reggelit, ebédet, és vacsorát anya mindig az ajtó elé rakta. Olyankor mindig szolt hozzám néhány szót, a legtöbbször azt, hogy aggodnak és szeretnék ha kimennék. Persze ez nem jött neki össze, a fiúk és apa is sokat voltak az ajtóm előtt és beszéltek hozzám, de ők sem jártak sikerrel. Ma viszont kénytelen voltam kidugni orromat búvóhelyemről  Mivel Bon-Hwa felügyelő jött meg a hírekkel Sora felől  Lementem és már mindenki csak rám várt a nappaliban. Illedelmesen köszöntem és le ültem anya mellé. A felügyelő mindent el mondott amire kíváncsiak voltunk, a lényeg az volt, hogy az ügy lezárult. De az egyik mondata miatt egy kicsit nyugtalan lettem.

-Hogy érti azt, hogy szabad lábon van az az őrült - emelte fel hangát Jimin és Suga egyszerre.

-Mivel kis korú még legalább egy évig ezért nem mehet börtönbe...de kérem nyugodjanak meg a hölgyet huszonnégy órás megfigyelés alatt tartják addig is.

-És utána?- kérdezte már anya is idegesen.

-Után mivel kétszeres gyilkossággal való próbálkozás a vád, legalább 2 év börtönre számíthat-Válaszolta.

-Értem, mindent köszönünk- fogott kezet vele apa és kikísérte az ajtón. Ott még valamit beszéltek, majd apu vissza tért közénk. Én már éppen indulni akartam a szobámba, de Jin vissza rántott.

-Miért akarsz megint fel menni?

-Ne menj fel, inkább maradj itt velünk- nézett kis kutya szemekkel V. Erre csak bólintottam és leültem a földre. Anyu megrázta a fejét, és apával kimentek valamiről beszélni. Csak ültem a földön és néztem ki a fejemből. A csendet V törte meg.

-Kényelmes a földön? Itt is van hej bőven.

-Köszi de jó itt- erőltettem egy halvány mosolyt arcomra, és tovább bámultam a semmit.

-Nem kell erőltetned a mosolyt- ült le mellém a földre JungKook, majd őt követték a többiek is.

-Mond lenne kedved el menni valahova?- kérdezte Jimin. Én csak rá néztem, majd sóhajtottam egyet és bólintottam. Tudtam ha nemet mondok addig zaklatnak míg meg nem gondolom magam.

-Tényleg? De jó...akkor már csak azt mond el, hogy hova mennél szívesebben. Ki a Han folyóra horgászni vagy a vidámparkba?- kérdezte tőlem hadarva Monster.

-Nem is tudom...-vakargattam tarkómat- talán mondjuk horgászni.

-Na látjátok mondtam, hogy jó ötlet a horgászás- ugrott fel és csapta össze a tenyerét J-Hope. Én csak felnevettem, a fiúk csak értetlenül néztek rám.

-Mi van? Szeretek horgászni- nevettem még mindig. Fel álltam és be invitáltam őket az udvaron lévő fészerbe aminek az egyik fala tele volt minden féle horgász felszereléssel.

-Csak vállaszatok- mutattam a pecabotokra.a fiúk szája is tátva maradt amikor meglátták.

-Ez mind a tied?-kérdezte Suga.

-Aha...mondtam, hogy imádok horgászni, bár már két éve nem voltam kint.

-Miért?- néztek rám egyszerre a fiúk. Én meg megráztam a fejem ezzel is jelezve, hogy nem fontos.

-És mikor megyünk- ugráltam előre a fiúk mellé miután bezártam a fészert.

-Valaki nagyon izgatott- nevette el magét Jin. Én pedig ki öltöttem rá a nyelvem.

-Mondjuk holnap reggel?-kérdezte Suga.

-Oké de akkor korán kell keni- nevettem fel és Jiminre néztem. Ő vette az adást és kinyújtotta rám a nyelvét. A házba érve anya és apa hívott be minket a konyhába ebédelni. Apu többször is hangoztatta, hogy mennyire boldog, hogy végre újra velük eszek. A kedvencem volt az ebéd, spagetti.

Jó ízűen falatoztunk amikor anya kijelentette, hogy beszélt nagyapával, és két nap múlva utazunk. Én nagyon örültem, már régen láttam őt és nagyon hiányzott már a sok nevetés. De várjunk csak, akkor jönnek a fiúk is döbbentem le magamban.

-Akkor ők is jönnek- mutattam a velem szemben és mellettem ülőkre.

-Igen válaszolta apa, mire nekem még az állam is le esett. Ha ezek megtudják ki nagyapa, akkor nekem komolyan végem.

Reggel persze a fiúk még javában húzták a ló bőrt ezért egy dudával a kezemben mentem be mind három szobába felkelteni őket.

Szegények csak úgy borultak ki az ágyukból, de én meg mondtam, hogy korán kel kelni. Addig amíg elkészültek én csomagoltam kaját és elpakoltam a horgász botokat. Anya írt egy üzenetet amin az állt, hogy ne maradjunk nagyon sokáig mert holnap reggel korán indulunk, hogy még délre oda érjünk.

Kerestünk egy hüss helyet és lepakoltuk a felszerelést. Már kint voltunk jó két órája de még mindig nem fogtuk semmit. Vagyis inkább fogtam mivel azok a drágaságok befeküdtek a fa alá és vissza aludtak. Olyan tizenegy óra körül ébredtek meg, onnantól kezdve vége is lett a nyugodt horgászásnak. Folyamatosan hangosan nevettek és össze vissza ugráltak előttem. Már egy jó ideje eltűntek a közelemből. Rossz előérzettem volt, hirtelen két ember fel kapott és megindult velem a folyó felé rohanva.

-Elengedhetetlen- kiabáltam V-re és J-Hope ra- hallottátok tegyetek le!

Hirtelen meg álltak velem és rám néztek.

-Biztos, hogy azt szeretnéd hogy letegyünk- nézett rám V.

-Ig...vagyis nem dehogy is lenne merj tenni-kapaszkodtam erősen beléjük, mivel alattam már ott volt a víz.

-De az előbb még azt mondtad, hogy...-kezdett el magyarázkodni J-Hope.

-Tudom mit mondtam...de meg gondoltam magam, jó itt a kezetekben is.

Ám ekkor hirtelen mind a hárman bele borultunk a vízbe. Én bele kapaszkodtam v nyakába és fel buktunk a víz alól.

-Hahaha nagyon vicces vagy Jin-forgattam szemeimet- de most vigyél is ki innen.

-Minek nem jó itt?- úszott mellénk Suga is.

-Nem nem jó, mindegy ki de valamelyikőtök most vigyen ki- csaptam a vízre.

-Jó jó- fogott meg Jimin és ki vitt. Ő vissza úszott a fiúkhoz én pedig lefeküdtem egy kidőlt fára ami a víz felett volt.

*a fiúk szemszöge *

Call nagyon feldúltnak látszott amikor bele estünk a vízbe. Szinte már hiszti rohamot kapott, hogy vigyük ki a vízből. Végül Jimin kivitte, majd vissza is úszott hozzánk. Nagyon jó el voltunk a vízben. JungKook észre vette Call-t egy kidőlt fán feküdni, ezért oda úsztuk, hogy lefröcsköljük. De amikor észre vettük, hogy alszik inkább békén hagytuk. A nap hamar el telt és már indultunk is haza. Mindenki gyorsan lefürdött és ment aludni, mivel másnap megint korán kell kelni.