21.rész

21.rész

*A fiúk szemszögéből*

Még csak két napja ment el Calley, de már most nagyon hiányzik. A napok rettenetesen lassan telnek, és a próbákat sem végezzük úgy ahogy kéne. Call szülei nem rég érkeztek meg. Nagyon kedvesnek tűntek, bár nem volt sok kedvünk beszélni velük, mivel miattuk ment el.

-Azt hittem, hogy az egész nyarat vele tudjuk majd tölteni- lógatta le lábát az ágyról Jung Kook.

-Ha nem jöttek volna a szülei itt lenne- motyogta az orra alatt Jimin.

-De nincs mit tenni.. mégis csak az ő gyerekük, meglehet érteni, hogy kíváncsiak voltak arra, hogy mi lett belőle.

-Nincs igazad Monster, ha érdekelné őket mi van vele nem dobták volna el maguktól- akadt ki teljesen Jin.

-Jin nyugodj le.

-Nem nem nyugszom le...mégis mit képzelnek magukról, hogy csak így be állítanak mintha mi sem történt volna és a lányukat keresik!

Ez után a kisebb kiakadása után Jin egy ajtó csapással jelezte, hogy távozott a szobából. Persze teljes mértékben meg értjük, hiszen mi is ugyan ezt gondoljuk erről az egészről  Nagyon hiányzik nekünk Call, nélküle a napok rettenetesek és unalmasok.

*Jin szemszöge *

Nagyon kibuktam, ezért inkább ott hagytam a srácokat és kimentem egy kis friss levegőt szívni. Sétálgatás közben találtam egy padot eldugva mindentől. Üldögélésem közben eszembe jutott, hogy Call mesélte, hogy van az udvarban egy pad amiről csak ő tud és, hogy mindig oda mintha magányra vágyott. 

-Lehet, hogy ez az a pad amiről beszéltél nekem?

Vártam a választ a kérdésemre, de rá kellett jönnöm, hogy hiába várom nem fogom meg kapni. Legalább is most még nem.

Csak csendben ültem a padon és gondolkoztam. Egyszerűen nem bírtam felfogni, hogy vajon mi lehet ez az üresség amit érzek. Csendes gondolkozásomat telefonom csörgése zavarta meg.

-Hallo?

-Te meg mégis hol a francba vagy? Mindenki téged keres!

-Nyugi, csak elmentem sétálni hogy ki szellőztessem a fejem.

-Jó, akkor siess vissza mert Monster üzeni, hogy menni kell próbálni.

-Jó-jó fél perc és ott vagyok- ezzel ki is nyomtam Jimin-t és rohantam vissza a házhoz. Sietésem közben nem vettem észre Suga-t és neki rohantam.

*Suga szemszöge *

Elmentem meg keresni Jin-t mivel már egy ideje elment és aggódtam miatta. Tudom, hogy szerelmes, csak még ezt saját magának sem volt képes bevallani. Kutatásom közben, pont a keresett személy jött nekem, amitől mind a ketten a földön kötöttünk ki.

-Pont téged kerestelek, gyere-rántottam fel és már indultunk is vissza.

Már mindenki minket várt amikor megérkeztünk. Gyorsabbik tempónkban át öltöztünk és már indultunk is próbálni. 

*a fiúk szemszöge *

A próba nagyon fárasztó volt, de ez az egyetlen menekülési út az elöl, hogy folyamatosan Calley-ra gondoljunk. Mivel itt nincs erre időnk, ez miatt rengeteget próbálunk mióta elment. Ez annyival jó, hogy felkészültebbek leszünk, viszont nagyon elfáradunk és a szervezetünk is ki készül.

-Na most már tényleg szünet fiúk- kiabált ránk a koreo. Fáradtan estünk össze a földön. Hirtelen Kook fel állt és a zene lejátszóba rakott egy zenét, majd táncolni kezdett.https://www.youtube.com/watch?v=VtjDLMt-Wwk

A koreo abban a pillanatban kinyomta a zenét és elégé mérges tekintetekkel illette a maknae-t.

-Azt mondtam pihenőt tartunk, mi abban olyan nehéz?

-Ha táncolok elvonom a figyelmem...

-A szünet az szünet, lehet, hogy híres vagy de itt én parancsolok- oktatta ki Jung Kook-ot.

-Ha táncolni akar hagy táncoljon  nem értem mi ebben akkora baj- állt fel J-Hope és be állt Kook mellé. Nem sokkal a többiek és követték a példát. És újra próbálni kezdtünk.

20.rész

20.rész

A házhoz érve, csak kerek szemekkel néztem. Gyönyörű volt, a hatalmas elő kertben rengeteg fehér rózsa és sárga rózsa virágzott. Be mentünk és hát belül sem volt semmi. A szépen berendezett lakás emeletére vettük az irányt, ahol Young-Nam meg mutatta a szobámat.

-Hát akkor én most magadra is hagynálak-rakta le a csomagokat, majd ki ment a szobából. Elösszőr, csak egy helyben álltam és csodáltam a szobám mire rá jöttem, hogy el kéne kezdenem kipakolni.   Már egy ideje pakolhattam, mikor Young-Nam be jött szólni, hogy kész a vacsora.

-Már megyek-kiabáltam vissza válaszomat  majd egy gyors mozdulattal bedobva a két ruhát a szekrénybe rohantam le. Lefelé rohanva majdnem pofára estem, de szerencsére akrobata tehetségemnek köszönhetően csak fenékre csücsültem.

-Jól vagy?-rohant hozzám Young-Nam.

-Persze, ne is törődj ezzel, szinte minden napos-nevettem el magam. Leültünk enni. Drága vendéglátóm valami isteni sült tésztát készített, amiből két tálal is ettem.

-Gyere, adok törölközőt és utána menj el fürdeni.

-Rendben-bólintottam.

El mentem tusolni, de sajnos a végén rá kellet jönnöm, hogy a pizsamám kint hagytam. A törölközőt magam köré tekerve indultam meg kifelé. Yong-Nam a nappaliban ült és valami be osztást nézegetett.

-Öm Young-Nam kérhetnék egy szívességet?

-Persze, mond csak- fordította felém a tekintetét.

-El felejtettem pizsamát hozni...

-Értem, gyere keresünk neked valami pólót amiben alhatsz-állt fel. A szobájába vettük az irányt, és ő a szekrényében kezdett el kutatni. Nem sokára egy fekete Micky egeres rövid ujjú pólót vett elő.

-Ez szerintem jó lesz- nyomta a kezembe egy hatalmas mosoly kíséretében.

-Igen köszönöm, de nem sajnálod ez a felsőt?

-Nem dehogy is. Ezt csak itthon szoktam fel venni. El mentem felvenni "pizsamámat". Eléggé hosszú volt, egy hálóingnek is simán elment volna az egész. Este még filmeztünk egy kicsit, majd elmentünk aludni.

Már vagy egy órája egyedül voltam itthon, amikor egy SMS-t kaptam Young-Namtól, hogy fél óra múlva értem jön. Nem értettem miért jön értem, de nem is gondolkoztam rajta túl sokáig. Hamar kiválasztottam a szekrényemből egy fehér topot és egy farmer szoknyát, meg egy hozzá illő fekete magassarkút. Kisminkeltem magam és mire végeztem már hallottam is a duda szót. Miután beültem az autóba Young-Nam mosolyogva mérte végig szerelésem.

-Na és hova megyünk?- kérdeztem egy halvány mosollyal az arcomon.

-Majd meg látod- kacsintott, és már a gázra is taposott. Pár perces kocsikázásunk csendben telt. Amikor a kocsi meg állt, egy magas fehér épületet véltem felfedezni. Young mint a filmekben kinyitotta az ajtót és kezét nyújtva várta, hogy ki száljak az autóból  Amikor bementünk egy csomó ember állt ott. Mindenki egyszerre nézett rá, eléggé furcsa szemekkel. Később észre vettem, hogy mindenki engem méreget. Végül egy elég csinos húszon éves hölgy törte meg a csendet, nem volt Japán inkább európainak mondanám.

-Szóval ő az a lány akiről nem rég meséltél?- mosolygott kedvesen.

-Igen, ő az.... ugye milyen szép?

-Valóban szép és a bőre is ápolt, könnyű lesz vele dolgozni. Ekkor egy magas vékony srác jött oda és kezdte fogdosni a hajam. Ennek nagyon nem örültem, tudni illik utálom ha a hajamat piszkálják.

-Szép erős haja van jól lehet vele dolgozni, lehet, hogy a lágy hullámok lesznek a nyerőek. Én persze csak nagyokat pislogva néztem hol rá hol a srácra meg a csajra.

-Jó na csak mint már mondtam szeretnék veled egy képet.

-Aha... de csak veled- mosolyogtam. Young-Nam elment a managerével addig engem pedig el rabolt a fodrász és a sminkes. Miután végeztek velem a stylist kezei közé kerültem, és egy csajosabb ruhát aggatott rám. Mit ne mondjak engem nagyon az Ulzzang modellek stílusára emlékeztetett. Nem sokkal később Young is meg érkezett ki sminkelve és fel öltözve. Be álltunk és vagy száz képet csináltunk. A kedvencem egy olyan kép lett amin csak egyszerűen egymás mellett állunk. A fotós nagyon szeretett volna képeket csinálni csak rólam.

-Az ki van zárva. Azt meg engedtem, hogy veled lefotózzanak, de, hogy csak engem...nem és nem.

-Jaj, ne legyél már ilyen- könyörgött nekem Young-Nam.

-De ilyen leszek- morogtam neki.

Végül addig húzta az agyam amíg igent nem mondtam. A stylistok egy másik ruhát adtak rám. Amikor kimentem az öltözőből Young eléggé vörös arccal nézett engem. Miután a képeket meg csináltuk, Chul bátya fel ajánlotta, hogy elvisz ebédelni. Egy nagyon szép és hát nem éppen olcsó étterembe vitt. Amikor be mentünk sok ember súgott össze a hátunk mögött. Olyasmiket mondta, hogy: " Milyen szépek együtt  meg, hogy " Bárcsak a csaj/srác helyében lennék". Egy kicsit sokkolt az elején, hogy azt hiszik egy pár vagyunk, de nem zavartattam magam. Az étel nagyon finom volt, és hamar jól is laktam. Young haza vitt, majd ő vissza ment dolgozni.

A délután nagyon lassan telt, vagy húsz szór fel takarítottam az egész lakást, ami hatalmas de még így is egy évnek tűnt egy óra. Nem tudtam elképzelni sem, hogy vajon miért telik ilyen lassan az idő. Miután már tejesen úgy éreztem meg fogok halni az unalomtól, ki keresetem táskámból a fülhallgatómat és be kapcsoltam a zenét. A BTS-től a No More Dream szólalt meg. Egyy darabig csak hallgattam, de aztán észre ettem, hogy egy könny csepp csúszik végig arcomon. Őszintén  ekkor jöttem rá, hogy hiányzik nekem az a hét tökfej. Miért érzem azt, hogy nélkülük semmi sem vagyok?

19.rész

19.rész

Szerencsésnek mondhatom magam, mivel hamar meg gyógyultam  ma már csak egy kis hő emelkedésem volt. Bár anya azt mondta, hogy ez már semmi. Azt, hogy nem haltam meg az unalomtól a fiúknak köszönhetem leginkább. Jó igaz, hogy nagyapa és Chul is eléggé sokszor töltötték velem fölösleges idejüket, de akkor is ők mindig ott voltak és még narutót is néztek velem. A doki azt mondta, hogy ma még ne nagyon hagyjam el a szobámat, ezért a szobámban ebédelek.

-És most én fogom etetni-csapta össze a tenyerét Kook.

-Meg a fenéket, én etetem- kapta ki a legkisebb kezéből a kanalat J-Hope.

-Kedvesek vagytok mind a ketten, de azt hiszem nem vagyok olyan hallos beteg már, hogy ne tudjak magamtól enni- vettem ki a kanalat J-Hope kezéből.

-De..

-Semmi de, különben is mennyetek ti is inkább enni. Erre a fiúk mint a katonák fel álltak és lementek enni. Kicsit furcsa volt, ez a hirtelen támadt csend, de nem zavart. Éppen az utolsó falatot nyeltem le, amikor apa egy olyan nem várt hírrel jött be ami még az élettől is elvette a kedvem.

-Calley szívem, beszélnünk kell valamiről-lépett be.

-Mond csak, hallgatlak- ültem feljebb az ágyon, majd arrébb csúsztam,hogy neki is helyet biztosítsak.

-Ne akadj kérlek ki azon amit mondani akarok jó?

-Persze, hogy nem. Csak mond máááár- húzogattam, hogy minél hamarabb elmondja amit szeretne.

-Híreket kaptam az öcsémtől...vagy is pontosabban a vér szerinti apádtól- vett mély levegőt.

-Na és...ez engem hol érdekeljen? Ő is leszar engem én meg úgy tekintek rá mintha nem is létezne- vontam meg vállam.

-De kicsim...hogy is mondjam el neked. Ő vagyis ők azt szeretnék, ha te elmennél Magyarországra, hogy meg ismerhessenek téged, és láthassanak.

-Mi van? Megvagy húzatva apu? Azokhoz az emberekhez és ahhoz az országoz az ég világon semmi közöm és kész!

-Kicsim, kértelek, hogy ne akadj ki...

-Inkább a halál. Apu próbálkozott még egy darabig, de aztán fel adta, és inkább ki ment. Na persze még majd kíváncsi leszek azokra a...á inkább nem is idegesítem magam.

-Magyarország mi? Na meg a nagy büdös fenét...

-Valami baj van? Lépett be szobámba V.

-Mi? Ja nem, nincs semmi.

-Nekem nem úgy tűnik..el mondod?

-Nem...vagy várj..ajsh elmondom.

-Hallgatlak- ült le mellém, én pedig elmeséltem neki az egészet. Őszintén jól eset egy kicsit kibeszélni magam olyasvalakinek aki tudom, hogy úgysem adja tovább senkinek sem.Miután végeztem a kis mesedélutánnal anyu jött be a szobámba. Mondta V-nek, hogy négyszemközt szeretne velem beszélni, mire ő készségesen kiment a szobámból. Most amikor még nagyobb szükség lenne rá. Hiszen biztos anya is ugyan azért jött be amiért nemrég apa.

-Kicsim tudom, hogy nem szeretnél elmenni...

-Tudtam...ide egy lottót- vágtam bele anya szavába. Biztos voltam abban, hogy ez fog jönni.

-Kicsim-kezdett bele.

-Nem érdekel..lalalalala- tettem fülemre kezeimet, de anya levette róla.

-Calley szívem, én sem örülök ennek az egésznek de kérlek gondold végig.

-több mint 17 évig leszarták mi van velem, akkor most minek?

-Kérleeek!

-És ha azt mondom nem megyek?

-Akkor mi meg mondjuk, hogy nem mész. De te nem ismered őt, ha te nem mész akkor ők jönnek-sóhajtott anyu.

-Na hajrá, de akkor én arra az időre elhagyom az országot- tettem karba kezeimet.Anyu erre már nem mondott semmit.

Már kábé egy hét telt el azóta, hogy apáék bepróbálkoztak a Magyarországi úttal. Épp nem rég tudtam meg, hogy anya jóslata be teljesül és azok az emberek két nap múlva megérkeznek Koreába és egy hónapig fognak maradni.

-De kihez mennél Japánba, nem ismersz senkit sem- próbált anya rávezetni arra, hogy maradjak.

-Chul-nak ott lakik a testvére és ő azt mondta, hogy szívesen be fogad arra az egy hónapra és mielőtt meg kérdeznéd tudok japánul. De Chul testvére is koreai.

-De én nem akarom, hogy oda menny.

-Már késő, megvettem a repülő jegyem és holnap indulok-mentem be a szobámba. Éppen cuccaimat pakoltam, amikor a BTS berontott a szobámba.

-Neeee, ne menj kérlek- térdelt le elém egyszerre a hét fiú.

-Anyu kért erre titeket?

-Nem, tényleg nem akarjuk, hogy el menny. Mi lesz velünk ha elmész?

-Hát nem tudom, de csak túl élitek- vontam meg a vállam.

-De aish...

-Nincs semmi de, és különben is három hét múlva Tokióban léptek fel. Majd akkor találkozunk- mosolyogtam.

Nagy nehezen de sikerült el szakadnom a fiúktól, és felszállni a repülő gépre ami egyenes Japánba visz. Kíváncsi vagyok Chul bátyára. Chul azt mondta  hogy modell ként dolgozik, vagy valami ilyesmi.

-Áááá fárasztó ez az út-nyafogtam, miközben össze vissza mozogtam. Szegény bácsi mellettem azt se tudta, hogy húzza el a fejét kezem elől. Már vagy tíz perce nem bírtam magammal, amikor eszembe jutott, hogy elhoztam a fülhallgatómat. Elő kotortam a táskámból, és be kapcsoltam. Az első szám ami meg szólat az a BTS-We are bulletproof volt. Ezt a számot a fiúk csak pár napja adták ki amíg beteg
voltam. https://www.youtube.com/watch?v=gqhWHy0rrtM Annyira megnyugtató volt hallani a hangjukat.A kis piros fény fel villant, ez azt jelentette, hogy éppen a leszálláshoz kell készülnöm. Kivettem fülemből az MP3-at és becsatoltam az övemet. Hamarosan meg történt a sikeres landolás, én pedig nagy örömmel léptem le a repülőgép lépcsőjén  Miután össze szedtem csomagjaimat, elindultam a váró terem felé ahol Young-Nam már várt egy "isten hozott Japánban Calley" táblával.

-Szia..te vagy Calley?-kérdezte a táblát szorongató fiú.

-Szia,,igen, te pedig Young-Nam-mosolyogtam én is.

-Hú hát, az öcsém mondta.hogy aranyos lány vagy, e, hogy ennyire szép. Nem gondoltál még a modellkedésre?

-Köszönöm..de nem, én inkább fényképezek.

-Na azért velem egy képet remélem meg ejtesz majd-kacsintott.

-Jó, de csak mert szépen kérted- mosolyogtam.

-Rendbe, akkor két nap múlva jössz velem a fotózásra.

Kivette kezemből a bőröndöm és elindultunk az autója felé, majd megindultunk Tokió szívébe.

18.rész

18.rész

Reggel amikor fel keltem, V-vel néztem farkas szemet, amitől eléggé meg ijedtem. De ki ne ijedne meg, amikor kinyitja na szemét és egy srác néz vele farkas szemet? Már éppen kérdezni akartam, hogy mit is keres bent, amikor kinyílt az ajtó és J-Hope lépet be rajta egy tál sütivel.

-Jó reggelt a kis betegnek, és a hívatlan látogatónak- utalt az utóbbival V-re.

-Neked is- köszöntem vissza.

-A kinek?- jutott el tudatáig minek is hívta őt J-Hope.

-Szerintem elég jól hallottad, úgyhogy ha megbocsájtanál  fúrta be magát V elé- én most meg etetném Calley-t.

-Köszi az ajánlatot, de tudok egyedül is enni.

-Nem, te most beteg vagy és n foglak etetni, te meg öcsi légyszi menj ki és öltözz fel rendes ruhába Call-al addig el leszünk- kacsintott rám, amitől éreztem, hogy vörösödni kezdtem.

-Call, jötelek meg nézni- nyitott be Chul az ajtón. A nap meg mentője!

-Úr isten Call, te nagyon vörös vagy...hozom a lázmérőt- ezzel ki is rohant, magamra hagyva azzal a két veszekedő majommal. V mondván, hogy nem akarja, hogy fel izgassam magam ki ment, így csak én és J-Hope maradtunk a szobában. Bár nem sokig "élvezhettük" egymás társaságát, mivel Chul vissza tért a lázmérővel a kezében. Amíg vártuk, hogy a lázmérő elég időt legyen bent, Chul elővett egy tiszta ágy nemű huzatot és pizsamát.

-38.9- állapította meg miután meg nézte- ez nem jó a láz csillapító nem akar használni, de azért kérlek vedd be- nyújtotta át azt a keserű bigyót. Miután bevettem elmentem zuhanyozni és át venni a tiszta pizsamámat. Amikor ki mentem még nem volt fel húzva az ágyam, így ideiglenesen beköltöztem Jin-ék szobájába. Amint be feküdtem az ágyba a gyógyszer hatására el is nyomott az állom.

*Jin szemszöge *

Amikor be mentem szobánkba egy eléggé furcsa szituáció tárult elém. Call ott aludt az ágyamban. Annyira édes volt, ahogy szuszogott, így ahelyett, hogy fel keltettem volna, inkább oda húztam a széket és néztem milyen békésen alszik. Elképzelni nem tudtam mit kereshet itt, de nem is érdekelt. Egyszer csak furcsán kezdett viselkedni és a víz is folyt róla. Amikor hozzá értem csak úgy lángolt a teste. Gyorsan ki rohantam, és vittem be vizes borogatást, hátha az segít valamit. Éppen a borogatást cseréltem rajta, amikor V és JungKook lépett be az ajtón. Kook rögtön oda is rohant meg nézni a mélyen alvó gyönyörű lányt.

-Hogy-hogy itt van?- nézett rám lepetten V.

-Nem tudom-vontam meg vállam- de amikor egy órája be jöttem már itt aludt.

-Remélem hamar meg gyógyul- nézte még mindig JungKook Call-t. Észre se vettem, de már az egész banda a szobában volt és Call álmát vigyázta.

-Át kéne vinni a szobájába- mondta Suga.

-Jah, kéne itt mégsem lehet egész nap, a szülei mi lesz ha keresik majd vagy Mr.San- helyeselt Rap Monster. Végül addig mnodogatták, míg Jimin felvette karjaiba és át vitte a saját szobájába. Mi utána mentünk és még ültünk egy kicsit a szobájában, de nem sokáig mert a manager vagyis Call anyukája jött be a szobába.

-Fiúk, örülök, hogy ennyire aggódtok a lányomért, de most velem jöttök mivel lesz gy próbátok!

-Rendben- sóhajtott fel egyszerre az egész csapat. Éppen indultunk volna maikor az az angyali teremtés meg ébredt.

-Fiúk?

-Szia, sajnos most mennünk kel de majd ha vissza jöttünk meg nézünk- fordultam felé mosolyogva.

-Rendben, vigyázzatok magatokra. És légyszi mondjátok meg anyunak, hogy ha nem nagy kérés hozzon nekem narancs lét.

-Meg lesz, de pihenj- intett neki Jimin és be zárta az ajtót.

*Calley szemszöge *

A fiúk el mentek próbálni emiatt a ház elég csendes lett és azt hittem meg halok az unalomtól. Őszintén szólva feldobták a napomat ezek az idióták. Bár amióta elmentek nagyapa szórakoztat engem. Most is épp itt van és svindlizünk ( kártya játék).

-Svindli- csaptam rá a kártyára- svindli!

-Te meg miről beszélsz? Én soha!

-Aha persze, ismerlek Svindli és kész- hajtottam fel a legfelső kártyát és igazam volt, ász helyet jumbót rakott- na ezt meg szívtad na vedd fel szépen a kártyákat.

-Na jó most olyat játszunk amiben én is nyerhetek- "duzzogott" nagyapa.

-Jó, akkor sakkozzunk.

-Az, ki van zárva. Még csak a szabályait sem érted annak a játéknak, pedig már jó pár éve próbálom bele verni abba az okos kis buksidba.

-De én tudok játszani, csak annyi a különbség, hogy a saját és jól bevált szabályaimmal.

-Inkább videó játékozzunk- adta az ötletet.

-Jó, de ahhoz le kell menni- néztem boci szemekkel rá.

-Rendben- adta be derekát- de jól öltözz fel és anyád meg ne tudja, mert akkor nekem annyi- mosolygott. Le mentünk és már be is kapcsoltuk a konzolokat. Legalább ebben jobb vagyok nála, ha már Twisterben nem is.

17.rész

17.rész

Reggel nagyon fájt a fejem, ezért le mentem egy fájdalom csillapítóért. Amint le értem, nagyon meg szédültem ezért le ültem a legközelebbi székre. Léptekre nyitottam fel pilláim, és meg láttam Chul-t befelé sétálni.

-Valami baj van?- lépett mellém aggódva.

-Persze- bólintottam  csak fáj a fejem és gyógyszert akarok be venni. Fel álltam és a gyógyszeres szekrény felé vettem az irányt. Éppen, hogy oda értem, de megint meg szédültem, majd mikor már majdnem a földre értem, meg érezte Chul kezeit.

-Te lángolsz- jegyezte meg Chul. Felvitt a szobámba majd pár másodperc múlva vissza tért egy lázmérővel. miután csipogott, kivettem és Chul felé nyújtottam, aki ijedten nézett fel rám.

-Majdnem negyven fokos lázad van-jegyezte meg. én csak lepetten pislogtam. 

-Csak te lehetsz ennyire tehetséges, hogy nyáron meg fázz  nevette el magát- mindjárt jövök hozok neked láz csillapítót. Ezzel ki is ment. Miután be vettem az aszpirint amit hozott, ismét el nyomott az állom. Mikor ismét ki nyitottam anya ült az ágyam mellett és éppen vizes borogatást rakott a fejemre. Órámra nézve rá kellett jönnöm, hogy már délután három van.

-Kicsim fel keltél? Hozok neked valamit enni jó?-kérdezte anya és végig simított arcomon. Én csak meg ráztam a fejem, egyáltalán nem voltam éhes. De anyuval nem lehet ilyen esetekben tárgyalni, pár perc múlva egy meleg hús levessel és egy nagy pohár vízzel jött be. Le ült mellém és mint a csecsemőket kezdett el etetni. Nem sokkal később apa lépett be a szobába egy idegen öreg úrral.

-Drágám meg jött az orvos- ült le anya mellé. Én fel ültem és illedelmesen köszöntem. Anyáék ki mentek az orvos pedig megvizsgált engem. Miután végzet elmondta anyáéknak, hogy enyhe tüdőgyulladásom van és, hogy a héten ha lehet ne menyek a mosdón kívül sehová se. Fel írt még valami fura nevű gyógyszert és el is ment. Anya meg kérdezte, hogy mit csináltam  mire én csak megvontam vállamat, hogy nem tudom. Persze, majd még el mondom, hogy bele estem a medencébe, aztán többé a közelébe se enged. Sajnos a lázam nem igen akart lejjebb menni, de z orvos ezt mondta is. Rengeteget kellett innom emiatt a wc hivatalos tulajdonosává mondhattam magam. Este felé a fiúk is be jöttek meg nézni mi van velem. Előbb nem mertek, meg hát nem is nagyon engedtek be hozzám embereket apuék.

*a fiúk szemszög *

Már dél van, de Call-t még nem is láttuk ma. Nem bírtuk tovább, ezért meg kérdeztük a nagy apját, hogy mi van vele.

-Calley reggel lázas volt és még alszik.

-És mitől volt lázas?- kérdezte idegesen V.

Nem tudom, de nem sokára jön az orvos és ő majd meg mondja, de szerintem  most ne zavarjátok, had pihenjen.

Mi csak bólintottunk és inkább el mentünk sétálni a közeli parkba. Nem bírtunk másra gondolni csak Calleyra és nagyon aggódtunk  Suga elmesélte,hogy este sírt, de nem tudják mitől.

-Amikor be mentünk csak az ágyán ült és sírt..- mondta Suga.

-Biztos rosszat álmodott, de aztán vissza aludt- fejezte be Suga mondatát Jin.

-Vajon mit álmodhatott- kérdezte alig halhatóan Jungkook.

-Nem tudjuk- vonta meg a vállát Jin, mire Kook lepetten nézet rá. Csak akkor jött rá, hogy hangosan gondolkodott. Három felé vissza indultunk, az orvos pont akkor ment el. Call szülei elmondták, hogy tüdőgyuszija van és, hogy nagyon sokat kell pihennie  Jimin már éppen indulni akart megnézni mi van vele, de Monster vissza húzta.

-Elmegyünk, megvenni a gyógyszerét.

-Köszönöm, itt a recept és a pénz- nyújtotta át az előbb említetteket Call anyukája.Miután meg vettük vissza mentünk. Bementünk Call-hoz aki éppen aludt. Olyan aranyos volt, nem akartuk felkelteni. Mozgolódásra kaptuk fel a fejünket, Calley volt az. Kipattant az ágyból és már a fürdőben is volt. Miután kijött itt egy keveset és vissza feküdt az ágyába. Már éppen vissza csukta volna pilláit, amikor kipattantak szemei és ránk meredt.

-Ti-ti meg mióta vagytok itt?

-Már kb 20 perce- nevette el magát J-Hope.

-De az előbb még nem....

-De itt voltunk, csak nem vettél észre minket- ült le mellé V és meg ölelte-Jobban vagy?

-Most épp nem kapok levegőt, de ha pihenek nincs semmi bajom- nyöszörgött Call. V eltengette és bocsánat kérően nézet rá. Szegény leány tíz percenként ment WC-re annyit kellett innia.

-Tényleg este miért sírtál?- kérdezte Jin. Call csak a fejét rázta, nem akarta el mondani. De Suga és Jin nem arról híres, hogy itt le zárják a témát. Addig kérdezték míg végül elmondta. V idegesen kiment a szobából Call meg értetlenül nézett az ajtó felé. Mi meg vontuk a vállunkat, majd Jimin és Monster V után mentek.

*a szobán kívül *

-Mi bajod van?-támadta le Jimin barátját.

-Tuti arról a pszichopata csajról álmodott- ütött a falba V. Monster mellé állt és vállára helyezte kezét.

-Nyugi, mi is aggódunk  de ez nem meg oldás, te is tudod nagyon jól. V csak bólintott  Még egy kicsit beszélgettünk, majd vissza mentünk Call szobájába.

*a szobában *

Miután a fiúk ki mentek Call csak meredt maga elé.

-Kérsz valamit?-kérdezte Jin, majd le ült mellé. Call megrázta a fejét.

-Tuti, ha akarod elmehetünk venni neked valami sütit- faggatta tovább JungKook- nekem ha beteg vagyok különösen jót tesz.

-Nem köszönöm, egy falat se menne le a torkomon. J-Hope felpattant a helyéről és Calley felé ment.

-Nem baj kapsz sütit és kész, legfeljebb majd én eszem meg. Ezen mindenki nevetni kezdett. Nem sokkal később Rap Monsterék is be jöttek.

-Ti meg min nevettek?- kérdezte Jimin.

-ez a gyökér meg akarja enni Call sütijét amit venni akarunk neki- mutatott Jin J-Hopra. Ezen ők is nevettek. Call elég fáradt volt, így hagytuk had pihenjen, és el mentünk az ígért sütit megvenni.

16.rész

16.rész

*V szemszöge *

Rossz elő érzetem volt, ezért amikor a fiúk nem figyeltek ki osontam meg keresni Calley-t. Éppen a bokrok mellet sétáltam, amikor a medence mellett egy alakot láttam, amint éppen bele zuhan a vízbe. Amilyen gyorsan csak tudtam rohantam oda, tudtam ki esett a vízbe és nagyon aggódtam. Ahogy rohantam láttam, hogy éppen kifelé tart, de hirtelen valami történt. Call megállt majd hirtelen el kezdett süllyedni. Tempómat fel gyorsítva rohantam oda és gondolkodás nélkül ugrottam utána a vízbe.

 Call hihetetlen sebességgel süllyedt a medence alja felé. Már majdnem az aljára ért amikor sikerült megfognom derekát. Nem volt eszméleténél, ezért amilyen gyorsan csak tudtam úsztam vele a felszín felé. Felérve levegő után kapkodva kifelé vettem az irányt. Le fektettem Calley-t a nyugágyra és próbáltam eszméletéhez juttatni  Egy halk köhögés jelezte, hogy minden rendben. Kinyitotta szemeit és lepetten nézett rám.

-Te meg, hogy kerülsz ide?- ült fel a fekvő helyzetből.

-Csak ki jöttem levegőzni- vontam vállat, remélem be is veszi.

-Értem-bólintott- még ez a szerencse- nevetett fel kínosan. Csak ekkor vettem észre, hogy teljesen szét ázott a ruhája. Nagyobb zavarban voltam mint ő. Tuti, olyan vörös vagyok mint egy homár. Gyorsan el fordultam és levettem a zakómat.

-Tessék, vedd fel...még a végén meg fázol- nyújtottam hátra neki.

*Calley szemszöge *

Hirtelen V elfordult és át nyújtottam a zakóját azzal a szöveggel h meg fogok fázni.

-Köszi..de nem valószínű, hogy sokat segítene mivel ez is vizes- nevettem el magam amíg át vettem tőle a ruha darabot.

-Igaz- vakarta meg tarkóját de még mindig nem fordult meg. Felvettem és megböködtem a vállát. Ő megfordult és kifújta a bent ragadt levegőt.

-Azért ennyire nem vagyok csúnya- öltöttem ki a nyelvem.

-Ki mondta, hogy csúnya vagy?- nézett rám epedten  Na jó ott a pont. Elég hideg volt így vizesen ezért úgy döntöttünk, hogy inkább be megyünk, de a hall felől nehogy meg lássanak. Nem jött össze.

-Ti meg mit csináltatok?- hallottam meg Jimin hangját. Megfordultam és ő teljesen zavartan fordult V felé válaszra várva. Ő meg teljes nyugodtsággal elmesélt mindent.

-Na jó fiúk én felmentem át öltözni mert mindjárt szét fagyok- böktem fejemmel a lépcső felé és meg sem várva válaszukat már indultam is. Elő kerestem a szekrényemből valami kényelmes ruhát és elindultam a fürdő felé. Az ajtómon történő kopogás állított meg.

-Szabad- kiabáltam ki eszembe se jutott, hogy még a teljesen át ázott mindent mutató ruhám van rajtam. Jin lépett be az ajtón. Azzal a lendülettel amivel bejött fordított nekem hátat.

-B-bocsi, kimegyek jó?

-Nem kell fél perc és fel öltözök addig ülj csak le- mosolyogtam bár ő ezt nem láthatta. fel öltöztem és kimentem Jin-hez. le ültem mellé az ágyra és vártam, hogy meg szólaljon.

-Mi történt?- kérdezte miközben vizes hajamat vizsgálta aggódóan.

-Semmi...

-De tudom, mond el-emelte fel hangját.

-Tényleg semmi, csak... bele estem a medencébe és begörcsölt a lábam- adtam be derekamat.

-Ez neked semmi?- emelte fel szemöldökét.

-Jó na, de nincs semmi bajom- kezdtem el nyávogni, pedig nem szokásom.

-Még szerencse- ölelt meg majd kiment a szobámból. Én fel álltam és a fényképező gépemmel a kezemben, kezdtem el nézegetni a képeket.

Eléggé el fáradtam, ezért hamar el aludtam. Hajnalban egy borzalmas álomból riadtam fel, éppen menekültem valakitől aki meg akart ölni. Lábamat felhúzva kezdtem el sírni.

*Jin és Suga szemszöge *

Este Sugával nem tudtunk aludni így csak olyan hajnali kettő felé mentünk fel. Call ajtaja előtt hirtelen mind a ketten meg álltunk. Sírást hallottunk. Jobbnak láttuk benézni mi is történt. Calley lábát átkarolva ült az ágyon és sírt. Biztos álmából riadt fel, mert amikor benyitottunk össze rezzent.

-Mi történt? -lépet oda hozzá Jin. Call csak sírt és remegett a félelemtől. Suga is le ült mellé és a hátát kezdte simogatni. Jin letörölte könnyeit  de abban a pillanatban már jöttek a következők. Call belefúrta fejét Jin oldalába és tovább zokogott. Azt sajnos nem tudtuk meg mi történt de végül álomba sírta magát. Halkan lépkedtünk kifelé nehogy fel keljen.

-Remélem már nem fog fel kelni-súgta Jin.

-Én is, de kíváncsi lennék mit álmodott- hajtotta be Calley ajtóját Suga.

-Majd holnap rá kérdezünk.

-Úgy érted ma?- nevetett Suga.

-Nem, holnap nekem még ma van, ha fel kelek lesz holnap- nevetett Jin. Eltettük magunkat reggelre.