18.rész

18.rész

Reggel amikor fel keltem, V-vel néztem farkas szemet, amitől eléggé meg ijedtem. De ki ne ijedne meg, amikor kinyitja na szemét és egy srác néz vele farkas szemet? Már éppen kérdezni akartam, hogy mit is keres bent, amikor kinyílt az ajtó és J-Hope lépet be rajta egy tál sütivel.

-Jó reggelt a kis betegnek, és a hívatlan látogatónak- utalt az utóbbival V-re.

-Neked is- köszöntem vissza.

-A kinek?- jutott el tudatáig minek is hívta őt J-Hope.

-Szerintem elég jól hallottad, úgyhogy ha megbocsájtanál  fúrta be magát V elé- én most meg etetném Calley-t.

-Köszi az ajánlatot, de tudok egyedül is enni.

-Nem, te most beteg vagy és n foglak etetni, te meg öcsi légyszi menj ki és öltözz fel rendes ruhába Call-al addig el leszünk- kacsintott rám, amitől éreztem, hogy vörösödni kezdtem.

-Call, jötelek meg nézni- nyitott be Chul az ajtón. A nap meg mentője!

-Úr isten Call, te nagyon vörös vagy...hozom a lázmérőt- ezzel ki is rohant, magamra hagyva azzal a két veszekedő majommal. V mondván, hogy nem akarja, hogy fel izgassam magam ki ment, így csak én és J-Hope maradtunk a szobában. Bár nem sokig "élvezhettük" egymás társaságát, mivel Chul vissza tért a lázmérővel a kezében. Amíg vártuk, hogy a lázmérő elég időt legyen bent, Chul elővett egy tiszta ágy nemű huzatot és pizsamát.

-38.9- állapította meg miután meg nézte- ez nem jó a láz csillapító nem akar használni, de azért kérlek vedd be- nyújtotta át azt a keserű bigyót. Miután bevettem elmentem zuhanyozni és át venni a tiszta pizsamámat. Amikor ki mentem még nem volt fel húzva az ágyam, így ideiglenesen beköltöztem Jin-ék szobájába. Amint be feküdtem az ágyba a gyógyszer hatására el is nyomott az állom.

*Jin szemszöge *

Amikor be mentem szobánkba egy eléggé furcsa szituáció tárult elém. Call ott aludt az ágyamban. Annyira édes volt, ahogy szuszogott, így ahelyett, hogy fel keltettem volna, inkább oda húztam a széket és néztem milyen békésen alszik. Elképzelni nem tudtam mit kereshet itt, de nem is érdekelt. Egyszer csak furcsán kezdett viselkedni és a víz is folyt róla. Amikor hozzá értem csak úgy lángolt a teste. Gyorsan ki rohantam, és vittem be vizes borogatást, hátha az segít valamit. Éppen a borogatást cseréltem rajta, amikor V és JungKook lépett be az ajtón. Kook rögtön oda is rohant meg nézni a mélyen alvó gyönyörű lányt.

-Hogy-hogy itt van?- nézett rám lepetten V.

-Nem tudom-vontam meg vállam- de amikor egy órája be jöttem már itt aludt.

-Remélem hamar meg gyógyul- nézte még mindig JungKook Call-t. Észre se vettem, de már az egész banda a szobában volt és Call álmát vigyázta.

-Át kéne vinni a szobájába- mondta Suga.

-Jah, kéne itt mégsem lehet egész nap, a szülei mi lesz ha keresik majd vagy Mr.San- helyeselt Rap Monster. Végül addig mnodogatták, míg Jimin felvette karjaiba és át vitte a saját szobájába. Mi utána mentünk és még ültünk egy kicsit a szobájában, de nem sokáig mert a manager vagyis Call anyukája jött be a szobába.

-Fiúk, örülök, hogy ennyire aggódtok a lányomért, de most velem jöttök mivel lesz gy próbátok!

-Rendben- sóhajtott fel egyszerre az egész csapat. Éppen indultunk volna maikor az az angyali teremtés meg ébredt.

-Fiúk?

-Szia, sajnos most mennünk kel de majd ha vissza jöttünk meg nézünk- fordultam felé mosolyogva.

-Rendben, vigyázzatok magatokra. És légyszi mondjátok meg anyunak, hogy ha nem nagy kérés hozzon nekem narancs lét.

-Meg lesz, de pihenj- intett neki Jimin és be zárta az ajtót.

*Calley szemszöge *

A fiúk el mentek próbálni emiatt a ház elég csendes lett és azt hittem meg halok az unalomtól. Őszintén szólva feldobták a napomat ezek az idióták. Bár amióta elmentek nagyapa szórakoztat engem. Most is épp itt van és svindlizünk ( kártya játék).

-Svindli- csaptam rá a kártyára- svindli!

-Te meg miről beszélsz? Én soha!

-Aha persze, ismerlek Svindli és kész- hajtottam fel a legfelső kártyát és igazam volt, ász helyet jumbót rakott- na ezt meg szívtad na vedd fel szépen a kártyákat.

-Na jó most olyat játszunk amiben én is nyerhetek- "duzzogott" nagyapa.

-Jó, akkor sakkozzunk.

-Az, ki van zárva. Még csak a szabályait sem érted annak a játéknak, pedig már jó pár éve próbálom bele verni abba az okos kis buksidba.

-De én tudok játszani, csak annyi a különbség, hogy a saját és jól bevált szabályaimmal.

-Inkább videó játékozzunk- adta az ötletet.

-Jó, de ahhoz le kell menni- néztem boci szemekkel rá.

-Rendben- adta be derekát- de jól öltözz fel és anyád meg ne tudja, mert akkor nekem annyi- mosolygott. Le mentünk és már be is kapcsoltuk a konzolokat. Legalább ebben jobb vagyok nála, ha már Twisterben nem is.