2013. augusztus 13., kedd

16.rész

16.rész

*V szemszöge *

Rossz elő érzetem volt, ezért amikor a fiúk nem figyeltek ki osontam meg keresni Calley-t. Éppen a bokrok mellet sétáltam, amikor a medence mellett egy alakot láttam, amint éppen bele zuhan a vízbe. Amilyen gyorsan csak tudtam rohantam oda, tudtam ki esett a vízbe és nagyon aggódtam. Ahogy rohantam láttam, hogy éppen kifelé tart, de hirtelen valami történt. Call megállt majd hirtelen el kezdett süllyedni. Tempómat fel gyorsítva rohantam oda és gondolkodás nélkül ugrottam utána a vízbe.
 Call hihetetlen sebességgel süllyedt a medence alja felé. Már majdnem az aljára ért amikor sikerült megfognom derekát. Nem volt eszméleténél, ezért amilyen gyorsan csak tudtam úsztam vele a felszín felé. Felérve levegő után kapkodva kifelé vettem az irányt. Le fektettem Calley-t a nyugágyra és próbáltam eszméletéhez juttatni  Egy halk köhögés jelezte, hogy minden rendben. Kinyitotta szemeit és lepetten nézett rám.
-Te meg, hogy kerülsz ide?- ült fel a fekvő helyzetből.
-Csak ki jöttem levegőzni- vontam vállat, remélem be is veszi.


-Értem-bólintott- még ez a szerencse- nevetett fel kínosan. Csak ekkor vettem észre, hogy teljesen szét ázott a ruhája. Nagyobb zavarban voltam mint ő. Tuti, olyan vörös vagyok mint egy homár. Gyorsan el fordultam és levettem a zakómat.
-Tessék, vedd fel...még a végén meg fázol- nyújtottam hátra neki.

*Calley szemszöge *

Hirtelen V elfordult és át nyújtottam a zakóját azzal a szöveggel h meg fogok fázni.
-Köszi..de nem valószínű, hogy sokat segítene mivel ez is vizes- nevettem el magam amíg át vettem tőle a ruha darabot.
-Igaz- vakarta meg tarkóját de még mindig nem fordult meg. Felvettem és megböködtem a vállát. Ő megfordult és kifújta a bent ragadt levegőt.
-Azért ennyire nem vagyok csúnya- öltöttem ki a nyelvem.
-Ki mondta, hogy csúnya vagy?- nézett rám epedten  Na jó ott a pont. Elég hideg volt így vizesen ezért úgy döntöttünk, hogy inkább be megyünk, de a hall felől nehogy meg lássanak. Nem jött össze.
-Ti meg mit csináltatok?- hallottam meg Jimin hangját. Megfordultam és ő teljesen zavartan fordult V felé válaszra várva. Ő meg teljes nyugodtsággal elmesélt mindent.
-Na jó fiúk én felmentem át öltözni mert mindjárt szét fagyok- böktem fejemmel a lépcső felé és meg sem várva válaszukat már indultam is. Elő kerestem a szekrényemből valami kényelmes ruhát és elindultam a fürdő felé. Az ajtómon történő kopogás állított meg.
-Szabad- kiabáltam ki eszembe se jutott, hogy még a teljesen át ázott mindent mutató ruhám van rajtam. Jin lépett be az ajtón. Azzal a lendülettel amivel bejött fordított nekem hátat.
-B-bocsi, kimegyek jó?
-Nem kell fél perc és fel öltözök addig ülj csak le- mosolyogtam bár ő ezt nem láthatta. fel öltöztem és kimentem Jin-hez. le ültem mellé az ágyra és vártam, hogy meg szólaljon.
-Mi történt?- kérdezte miközben vizes hajamat vizsgálta aggódóan.
-Semmi...
-De tudom, mond el-emelte fel hangját.
-Tényleg semmi, csak... bele estem a medencébe és begörcsölt a lábam- adtam be derekamat.
-Ez neked semmi?- emelte fel szemöldökét.
-Jó na, de nincs semmi bajom- kezdtem el nyávogni, pedig nem szokásom.
-Még szerencse- ölelt meg majd kiment a szobámból. Én fel álltam és a fényképező gépemmel a kezemben, kezdtem el nézegetni a képeket.
Eléggé el fáradtam, ezért hamar el aludtam. Hajnalban egy borzalmas álomból riadtam fel, éppen menekültem valakitől aki meg akart ölni. Lábamat felhúzva kezdtem el sírni.

*Jin és Suga szemszöge *

Este Sugával nem tudtunk aludni így csak olyan hajnali kettő felé mentünk fel. Call ajtaja előtt hirtelen mind a ketten meg álltunk. Sírást hallottunk. Jobbnak láttuk benézni mi is történt. Calley lábát átkarolva ült az ágyon és sírt. Biztos álmából riadt fel, mert amikor benyitottunk össze rezzent.
-Mi történt? -lépet oda hozzá Jin. Call csak sírt és remegett a félelemtől. Suga is le ült mellé és a hátát kezdte simogatni. Jin letörölte könnyeit  de abban a pillanatban már jöttek a következők. Call belefúrta fejét Jin oldalába és tovább zokogott. Azt sajnos nem tudtuk meg mi történt de végül álomba sírta magát. Halkan lépkedtünk kifelé nehogy fel keljen.
-Remélem már nem fog fel kelni-súgta Jin.
-Én is, de kíváncsi lennék mit álmodott- hajtotta be Calley ajtóját Suga.
-Majd holnap rá kérdezünk.
-Úgy érted ma?- nevetett Suga.
-Nem, holnap nekem még ma van, ha fel kelek lesz holnap- nevetett Jin. Eltettük magunkat reggelre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése