21.rész

21.rész

*A fiúk szemszögéből*

Még csak két napja ment el Calley, de már most nagyon hiányzik. A napok rettenetesen lassan telnek, és a próbákat sem végezzük úgy ahogy kéne. Call szülei nem rég érkeztek meg. Nagyon kedvesnek tűntek, bár nem volt sok kedvünk beszélni velük, mivel miattuk ment el.

-Azt hittem, hogy az egész nyarat vele tudjuk majd tölteni- lógatta le lábát az ágyról Jung Kook.

-Ha nem jöttek volna a szülei itt lenne- motyogta az orra alatt Jimin.

-De nincs mit tenni.. mégis csak az ő gyerekük, meglehet érteni, hogy kíváncsiak voltak arra, hogy mi lett belőle.

-Nincs igazad Monster, ha érdekelné őket mi van vele nem dobták volna el maguktól- akadt ki teljesen Jin.

-Jin nyugodj le.

-Nem nem nyugszom le...mégis mit képzelnek magukról, hogy csak így be állítanak mintha mi sem történt volna és a lányukat keresik!

Ez után a kisebb kiakadása után Jin egy ajtó csapással jelezte, hogy távozott a szobából. Persze teljes mértékben meg értjük, hiszen mi is ugyan ezt gondoljuk erről az egészről  Nagyon hiányzik nekünk Call, nélküle a napok rettenetesek és unalmasok.

*Jin szemszöge *

Nagyon kibuktam, ezért inkább ott hagytam a srácokat és kimentem egy kis friss levegőt szívni. Sétálgatás közben találtam egy padot eldugva mindentől. Üldögélésem közben eszembe jutott, hogy Call mesélte, hogy van az udvarban egy pad amiről csak ő tud és, hogy mindig oda mintha magányra vágyott. 

-Lehet, hogy ez az a pad amiről beszéltél nekem?

Vártam a választ a kérdésemre, de rá kellett jönnöm, hogy hiába várom nem fogom meg kapni. Legalább is most még nem.

Csak csendben ültem a padon és gondolkoztam. Egyszerűen nem bírtam felfogni, hogy vajon mi lehet ez az üresség amit érzek. Csendes gondolkozásomat telefonom csörgése zavarta meg.

-Hallo?

-Te meg mégis hol a francba vagy? Mindenki téged keres!

-Nyugi, csak elmentem sétálni hogy ki szellőztessem a fejem.

-Jó, akkor siess vissza mert Monster üzeni, hogy menni kell próbálni.

-Jó-jó fél perc és ott vagyok- ezzel ki is nyomtam Jimin-t és rohantam vissza a házhoz. Sietésem közben nem vettem észre Suga-t és neki rohantam.

*Suga szemszöge *

Elmentem meg keresni Jin-t mivel már egy ideje elment és aggódtam miatta. Tudom, hogy szerelmes, csak még ezt saját magának sem volt képes bevallani. Kutatásom közben, pont a keresett személy jött nekem, amitől mind a ketten a földön kötöttünk ki.

-Pont téged kerestelek, gyere-rántottam fel és már indultunk is vissza.

Már mindenki minket várt amikor megérkeztünk. Gyorsabbik tempónkban át öltöztünk és már indultunk is próbálni. 

*a fiúk szemszöge *

A próba nagyon fárasztó volt, de ez az egyetlen menekülési út az elöl, hogy folyamatosan Calley-ra gondoljunk. Mivel itt nincs erre időnk, ez miatt rengeteget próbálunk mióta elment. Ez annyival jó, hogy felkészültebbek leszünk, viszont nagyon elfáradunk és a szervezetünk is ki készül.

-Na most már tényleg szünet fiúk- kiabált ránk a koreo. Fáradtan estünk össze a földön. Hirtelen Kook fel állt és a zene lejátszóba rakott egy zenét, majd táncolni kezdett.https://www.youtube.com/watch?v=VtjDLMt-Wwk

A koreo abban a pillanatban kinyomta a zenét és elégé mérges tekintetekkel illette a maknae-t.

-Azt mondtam pihenőt tartunk, mi abban olyan nehéz?

-Ha táncolok elvonom a figyelmem...

-A szünet az szünet, lehet, hogy híres vagy de itt én parancsolok- oktatta ki Jung Kook-ot.

-Ha táncolni akar hagy táncoljon  nem értem mi ebben akkora baj- állt fel J-Hope és be állt Kook mellé. Nem sokkal a többiek és követték a példát. És újra próbálni kezdtünk.