22.rész

22.rész

*egy héttel később*

-Mindjárt jövök- kiabáltam a konyhában sürgölődő Young Nam-nak.

-Hova mész?

-Csak futok egyet a parkban, nyugi nem üttetem el magam- nevettem.

-Hát azt remélem is, ha van valami azonnal hívj- kiabálta vissza nevetve. Én fülesemet bekapcsolva indultam meg az ajtón kifelé. Egy hét alatt nagyon jól ki ismertem Tokió ezen részét. Az emberek is nagyon kedvesek és elég sokat járok el mostanában Young-gal fotózásokra. Kezdem meg szokni és ilyenkor legalább elterelem a figyelmemet is az otthoniakról, és talán olyankor nem is hiányoznak annyira. Bár esténként sokat gondolok rájuk, főleg Jin-re de nem értem miért és ez zavar.

Juj piros lámpa...na remek majdnem kifutottam az útra. Amint váltott a lámpa ismét futni kezdtem, és be értem a parkba. Most rengeteg ember volt ott, de nem tudtam miért.

-Hmm.. mi az a sok ember ott?

*fiúk szemszöge*

Egy hete voltunk utoljára ezen a reptéren, és akkor nem valami jó élménnyel tértünk haza. De ma Japánba megyünk egy fel lépés miatt és elvileg egy pár napot ott is töltünk.

*a gépen *

-Remélem lesz időnk körbenézni- dőlt hátra annyira a székkel JongKook, hogy szegény J-Hope-ot majdnem össze nyomta vele.

-Össze nyomsz öcsi.

-Oh bocsi hyung- nevetett.

-Én meg remélem megtaláljuk Calley-t és haza tudjuk hozni.

-Nyugi Jin lesz időnk biztos meg találjuk- tette vállára kezét V.

A repülő út felét Calley-ről való beszélgetésünk töltötte ki, a másik felét pedig Suga és Jimin "akrobata" mutatványokkal való próbálkozásán való nevetéseink.

Rengeteg a rajongó itt. Amióta vége lett a koncertnek gondolkozunk azon, hogy vajon, hogy fogunk ki jutni innen. Hirtelen meg pillantottunk egy lányt, aki nagyon hasonlított Call-ra. Meg indultunk felé, de a többi lány el állta az utat.

Mire legközelebb oda néztük már sehol sem volt a lány, akit kerestünk.

Sétálgattunk kicsit a parkban, amikor Jimin neki ment egy lánynak.

-Juj bocsi..am.. várj nehogy sikíts- segítette fel, majd befogta a száját.

-Mmmmmm..mmm.mm

*Calley szemszöge*

-Ennyire ne hidd hogy menő vagy- vettem le kezét számról.

-Tessék- nézett rám Monster- Call?

-Mit látjátok- mosolyogtam akaratlanul is.

-Istenem Call- ugrott nekem egyszerre a hét fiú.

-Annyira hiányoztál- szorongatott még mindig Kook.

-Ti is nekem, de sajnálom, nekem mennem kell- hajtottam le a fejem, és kezdtem volna el futni, hogy ne lássák ahogy sírok, de valaki elkapta a karom.

-Ne menny.

  Megfordultamés J-Hope szorongatta a kezem. Én próbáltam ki szabadulni, de miután rá jöttem, hogy ez nem fog egykönnyen össze jönni abbahagytam az erőlködét. A földre rogytam és sírni kezdtem. A fiúk le hajoltak hozzám és elkezdtek vigasztalni.

-Sa..sajnálom..de annyira hiányoztatok-sírtam, miközben Jin mellkasára szorítottam fejemet. Ő pedig csak hátamat simogatta, míg Jimin hozott nekem egy üveg vizet.

Miután le sikerült nyugodnom, el indultunk együtt, meg mutattam nekik minden helyet, amit ez alatt az egy hét alatt sikerült feledkeznem.

-Jöttök- kiabáltam a lemaradt fiúkhoz. Nem jön válasz.

-Aish... hallotok- fordultam meg, és akkor vettem észre, hogy egy plakátot néznek, amin éppenséggel én vagyok Yong Nam-mal.

-E..e..ez te vagy- mutatott a lányra Rap Monster.

-Öm igen- pirultam el.

-Omo... gyönyörű vagy, bár ez nem újdonság- nevetett V.

-Kö...köszönöm-hajtottam le fejem.

-De ki ez a srác melletted?- nézett hol rám hol a képre Jin.

-Oh..ő Yong Nam, Chul bátya, akivel együtt lakok.

-Értem...várj, te vele élsz?

-Öm igen- bólogattam hogy ezzel is megerősítsem amit az előbb mondtam.