23.rész

23.rész

A kis sétánk tetőpontja az a plakát volt, amin Yong-gal voltam. Jin elég érdekesen nézte, pedig semmi olyan nem volt a képen.

-Oh.. mindjárt négy óra, nekem mennem kell sajnálom- hajoltam meg a fiúk elött amikor meg láttam telefonomon az időt. Meg sem várva a fiúk válaszát rohanni kezdtem haza. Nos igen Yong házát már Japán otthonomnak tekintem. Be érve az ajtón már egy cipőjét lábára húzó Young Nam nézett velem farkas szemet.

-Már azt hittem, el raboltak- mosolygott.

-Öm.. bocsi, csak kicsit elbambultam a parkban.

-Egy kicsit?- nevetett- volt ez vagy két óra, de mindegy is siess vegyél át valami másik ruhát és menyünk, mert a végén még elkésünk.

-Igen is uram- tisztelegtem, miközben alig bírtam abba hagyni a nevetést.

Az egyszerűség kedvélyért, egy szakadt farmernacit és a kicsit hűs idő tekintetére egy baglyos hosszú ujjút vettem fel tornacipővel.

Az autó hoz rohanva, még össze kötöttem a hajam, és már indultunk is. Az egész utat, ami mindössze tíz perc volt el hülyéskedtünk. Amikor ki szálltunk a kocsiból, az a drága lakótársam, és már egy ideje munka társam is, felkapott kezébe és úgy vitt be a stúdióba. Bár mindenki tudta, hogy nem vagyunk együtt, sokszor meg kaptuk már, hogy nagyon aranyosak vagyunk eggyütt.

Amikor be értünk az egyik folyosón egy hatalmas nem vár meglepetés várt. A falnak támaszkodva, illetve a fél folyosót, na jó az egészet a BTS állta el. Nos ez lehet hogy az ő szemükből nem jött ki jól, mivel még mindig Yong Nam karjai között nevettem.

-Call?

-Öm sziasztok, hát ti?- szálltam ki karjai közül.

-A manager mondta, hogy lesz itt egy fotózásunk, de te..és ti most..-nézett rám lepetten J-Hope.

-Mi..? ja nem had mutassam be nektek Yong Nam-ot Chul bátyát és azt aki be fogadott, és most a munka társam-hadartam el.

-Munka társ??- néztek lepetten a fiúk.

-Ühüm.. vagy is nem hivatalosan.

-De reméljük hogy hamarosan igen- jött ki az egyik teremből, "főnököm".

 

Jin hirtelen el rohant mellettem, úgy hogy azt hittem fel lök. Utána akartam menni, de a sminkes elkapott és magával ráncigált, fel rakni a sminkem, utána fodrász és végül a stylist vett karmai alá. Miután kész lettem, meg akartam keresni Jin-t, de akkor a fotós akadályozott, meg tervemben.

A képek hamar elkészültek, és meg nézhettük őket. Végül a választás egy olyan képre esett, amin egy gitárral hülyéskedtünk.

*Jin szemszöge*

Amikor megláttam Calley-t annak a fiúnak a karjaiban, valami elborult bennem. Nem tudom miért, de irigységet éreztem, pedig tudom, hogy nincs köztük semmi, de én szerettem volna abban a pillanatban a karjaimban tartani őt. Amikor a főnöke ki jött az ajtón és azt mondta, hogy nem sokára hivatalosan is ott fog dolgozni, teljesen kiborultam, és mit sem törődve a többiekkel rohantam ki az épületből. Őszintén szólva, nem ismerem olyan jól Tokiót és valljuk be a kommunikációs készségeim sem a legjobbak, mégis úgy döntöttem, hogy kicsit járkálok a városban, elvileg úgy is van időm.

Durván fél órás beszélgetés után, felhívott a manager, hogy jelenésem van három perc múlva. Szerencsémre csak egy utcával voltam arrébb a stúdiótól.

Be érve a fotó terembe egy pózokat váltó Call-t láttam meg. Volt olyan póz amitől a nevető görcs kapott el, és volt amitől azt hittem meg őrülök.

Bár még szívesen néztem volna, de mivel szóltak, hogy mennem kell át öltözni szomorúan hagytam ott.

 

*Calley szemszöge*

A fotózás után amikor már, azt hittem hogy végre végeztem, elvittek egy újjabb át öltözésre. Amikor be értem a kijelölt terembe az én hét az életemet fel forgató majom állt fel öltözve.

-Fiúk meg érkezett a hölgy-kiáltotta el magát a fotós.

-Üdvö...

-Sziasztok- futottam oda hozzájuk, mire Suga fel kapott és meg pörgetett.

-Khm..szeretnénk kezdeni- szólt ránk az egyik háttér be állító. Bár nekem csak egy képhez kellett be állnom, de nagyon élvezzem, ahogy a fiúk idiótábbnál idiótább pózait néztem.

Jin ragaszkodott ahhoz, hogy legyen egy közös képünk. Nem tudtam elképzelni sem hogy miért, de a fiúk is nagyon akarták. A pózunkba be állva, kattant a kamera, ám ekkor Jin egy nem várt cselekedettet hajtott végre. 

 

*A fiúk szemszöge*

Miután sikeresen rá vettük arra az egy képre Jin-nel azt hittük, legalább ötven évvel meg öregedtünk. A terv szerint, amikor a kamera el sült Jin meg puszilta Calley-t. Az akció után mint egy paprika vörösödött mind a kettő. Call egy darabig csak pislogott, majd hirtelen ki pördült kezei közül és el rohant.

  Egyszer csakegy hatalmas csattanást hallottunk. Ki rohantunk és Call feküdt a földön rajta pedig egy csomó ruhák szállítására alkalmas szerkezet. Oda rohantunk, és le szedtük róla a nehéz tárgyakat. Mivel nem tudott lábra állni, be vittük a kórházba. Ott ki derült, hogy csak ficam és egy hét múlva rendbe is jön.

-Annyira hiányoztok, de nem akarok haza menni amíg ők is ott vannak-bújt mint egy kis cica Jin-hez.

-De nagyon hiányzol- simogatta az előbb említett egyed.

Vajon ezekkel meg mi történhetett a rendelőben?