24.rész

Szeretnék bocsánatot kérni, minden kedves olvasómtól, hogy sokáig nem voltam aktív. Viszont most szeretnék, minden lemaradásom behozni.  미안 해요

Remélem viszont hogy a következő rész elnyeri a tetszéseteket ^^

24.rész

Amikor Jin meg puszilt, azt hittem ott ájulok el. A gyomromban száz és száz pillangó kezdett el liftezni. Amint el érte tudatomat előző cselekedete én kipördültem kezei közül és futni kezdtem. Nem törődve semmivel és senkivel. Figyelmetlenségemnek köszönhetően sikeresen magamra borítottam egy ruhákat tartalmazó szekrényt. Próbáltam le lökni magamról a nehéz tárgyat, több kevesebb sikerrel. Nem sokára a fiúk is meg jelentek rémülettel teli arccal. Jimin és Suga megpróbálták le emelni rólam a nehéz tárgyat, majd miután ez meg történt J-Hope fel segített.

Miután sikeresen lábra álltam, és meg bizonyosodtam arról, hogy semmi bajom nincs, szemeimmel Jin-t kezdtem el keresni.

-Ho..hol van Jin?

-De hisz az előbb futottál el tőle- nézett rám értetlenül V.

-Nem én..aish mindegy csak mond meg hol van- néztem rá könyörgően.

-Azt mondta át öltözik és vissza megy a szállodába, szóval siess- lökött meg gyengéden Suga, majd egy gyors köszönöm után futni kezdtem a fiúk öltözője felé.

Az ajtó előtt állva töprengtem azon, mit is tegyek, mennyek be, de mi van ha épp rosszkor nyitok be? Vagy esetleg már bent sincs. Ezer meg ezer gondolat ment át agyamon, amikor Jin egyenesen nekem nyitotta az ajtót.A hirtelen ért erőcsapástól a földre estem, de mire észbe kaptam már két erős kezet éreztem meg vállaimon.

-Calley, te meg, hogy kerültél ide-kérdezte elhaló érzelem mentes hanggal.

-Én..csak beszélni szeretnék veled- hajtottam le fejemet.

-Én viszont nem szeretnék beszélni, szóval ha meg bocsátasz- tolt el maga elől, majd el indult a kijárat felé.

-Jin- kiabáltam utána, de ő mintha meg sem hallotta volna ment tovább-Jin!

Miután rá eszméltem, hogy minden próbálkozásom hiába, elkezdtem futni a tetőre. Kiérve a korlátnak támaszkodva kezdtem el keresni.

-Jin- kiabáltam miután észre vettem, de mint eddig most is hidegen hagyta kiáltásom. Kezem remegni kezdett ahogy láttam elhaladni a fák felé.

-Kim Seok Jin én...szeretlek- kiáltottam el magam. Azonnal számhoz kaptam a kezem és tágra nyílt szemekkel vártam reakcióját. Semmi, még csak hátra se nézve haladt tovább.A földre esve kezdtem el könnyeimmel áztatni arcomat.

Már én sem tudom mióta sírok, de már az öltözőmben lévő tükörnek támaszkodva próbálom meg tartani testem.

-Call jössz- kiáltott be ajtóm mögül Yong Nam.

-Nem lenne baj ha ma egyedül mennék haza- kérdeztem nagyot nyelve, hogy ne hallja meg sírásom.

-Bizos minden rendben?

-Persze.. csak most inkább sétálnék.

-Rendben, de ha meg gondolnád magad hívj és megyek érted akárhol vagy.

Ezután léptei halkulására lettem figyelmes. Nagyot sóhajtva mentem ruháimhoz és kezdtem el öltözni. Miután fel öltöztem telefonom kijelzőjét kezdtem bámulni. Egy üzenet és a faleadója...Jin?

"Ha gondolod a parkban várlak fél négykor"

Az üzenet elolvasása után az időt nézve döbbentem le, hogy már csak tíz percem van ki érni. Rohanni kezdtem, nem törődve az utcákon lévő nagy tömeg és piros lámpák sokaságával.Körbe néztem de sehol nem láttam senkit, telefonom kijelzőjét kezdtem bámulni. Fél múlt tíz perccel, ezek szerint már el ment. Szomorúan kezdtem el a park közepe felé haladni, amikor valaki meg érintette vállamat. Rémülten fordultam hátra, ám amikor Jin-t láttam meg könnyebbülten fújtam ki bent maradt levegőmet.

-Azt hittem már elmentél.

-Én pedig azt, hogy nem fogsz eljönni- vakarta tarkóját egy halvány mosoly kíséretében.

-Akkor..

-Gyere- fogta meg csuklómat és a közelben csordogáló patak felé kezdett húzni- fontos dologról szeretnék veled beszélni.

-Mi..miről?

-Csak gyere és ülj le.

Követtem majd miután megálltunk le ültem mellé a puha fűbe.

23.rész

23.rész

A kis sétánk tetőpontja az a plakát volt, amin Yong-gal voltam. Jin elég érdekesen nézte, pedig semmi olyan nem volt a képen.

-Oh.. mindjárt négy óra, nekem mennem kell sajnálom- hajoltam meg a fiúk elött amikor meg láttam telefonomon az időt. Meg sem várva a fiúk válaszát rohanni kezdtem haza. Nos igen Yong házát már Japán otthonomnak tekintem. Be érve az ajtón már egy cipőjét lábára húzó Young Nam nézett velem farkas szemet.

-Már azt hittem, el raboltak- mosolygott.

-Öm.. bocsi, csak kicsit elbambultam a parkban.

-Egy kicsit?- nevetett- volt ez vagy két óra, de mindegy is siess vegyél át valami másik ruhát és menyünk, mert a végén még elkésünk.

-Igen is uram- tisztelegtem, miközben alig bírtam abba hagyni a nevetést.

Az egyszerűség kedvélyért, egy szakadt farmernacit és a kicsit hűs idő tekintetére egy baglyos hosszú ujjút vettem fel tornacipővel.

Az autó hoz rohanva, még össze kötöttem a hajam, és már indultunk is. Az egész utat, ami mindössze tíz perc volt el hülyéskedtünk. Amikor ki szálltunk a kocsiból, az a drága lakótársam, és már egy ideje munka társam is, felkapott kezébe és úgy vitt be a stúdióba. Bár mindenki tudta, hogy nem vagyunk együtt, sokszor meg kaptuk már, hogy nagyon aranyosak vagyunk eggyütt.

Amikor be értünk az egyik folyosón egy hatalmas nem vár meglepetés várt. A falnak támaszkodva, illetve a fél folyosót, na jó az egészet a BTS állta el. Nos ez lehet hogy az ő szemükből nem jött ki jól, mivel még mindig Yong Nam karjai között nevettem.

-Call?

-Öm sziasztok, hát ti?- szálltam ki karjai közül.

-A manager mondta, hogy lesz itt egy fotózásunk, de te..és ti most..-nézett rám lepetten J-Hope.

-Mi..? ja nem had mutassam be nektek Yong Nam-ot Chul bátyát és azt aki be fogadott, és most a munka társam-hadartam el.

-Munka társ??- néztek lepetten a fiúk.

-Ühüm.. vagy is nem hivatalosan.

-De reméljük hogy hamarosan igen- jött ki az egyik teremből, "főnököm".

 

Jin hirtelen el rohant mellettem, úgy hogy azt hittem fel lök. Utána akartam menni, de a sminkes elkapott és magával ráncigált, fel rakni a sminkem, utána fodrász és végül a stylist vett karmai alá. Miután kész lettem, meg akartam keresni Jin-t, de akkor a fotós akadályozott, meg tervemben.

A képek hamar elkészültek, és meg nézhettük őket. Végül a választás egy olyan képre esett, amin egy gitárral hülyéskedtünk.

*Jin szemszöge*

Amikor megláttam Calley-t annak a fiúnak a karjaiban, valami elborult bennem. Nem tudom miért, de irigységet éreztem, pedig tudom, hogy nincs köztük semmi, de én szerettem volna abban a pillanatban a karjaimban tartani őt. Amikor a főnöke ki jött az ajtón és azt mondta, hogy nem sokára hivatalosan is ott fog dolgozni, teljesen kiborultam, és mit sem törődve a többiekkel rohantam ki az épületből. Őszintén szólva, nem ismerem olyan jól Tokiót és valljuk be a kommunikációs készségeim sem a legjobbak, mégis úgy döntöttem, hogy kicsit járkálok a városban, elvileg úgy is van időm.

Durván fél órás beszélgetés után, felhívott a manager, hogy jelenésem van három perc múlva. Szerencsémre csak egy utcával voltam arrébb a stúdiótól.

Be érve a fotó terembe egy pózokat váltó Call-t láttam meg. Volt olyan póz amitől a nevető görcs kapott el, és volt amitől azt hittem meg őrülök.

Bár még szívesen néztem volna, de mivel szóltak, hogy mennem kell át öltözni szomorúan hagytam ott.

 

*Calley szemszöge*

A fotózás után amikor már, azt hittem hogy végre végeztem, elvittek egy újjabb át öltözésre. Amikor be értem a kijelölt terembe az én hét az életemet fel forgató majom állt fel öltözve.

-Fiúk meg érkezett a hölgy-kiáltotta el magát a fotós.

-Üdvö...

-Sziasztok- futottam oda hozzájuk, mire Suga fel kapott és meg pörgetett.

-Khm..szeretnénk kezdeni- szólt ránk az egyik háttér be állító. Bár nekem csak egy képhez kellett be állnom, de nagyon élvezzem, ahogy a fiúk idiótábbnál idiótább pózait néztem.

Jin ragaszkodott ahhoz, hogy legyen egy közös képünk. Nem tudtam elképzelni sem hogy miért, de a fiúk is nagyon akarták. A pózunkba be állva, kattant a kamera, ám ekkor Jin egy nem várt cselekedettet hajtott végre. 

 

*A fiúk szemszöge*

Miután sikeresen rá vettük arra az egy képre Jin-nel azt hittük, legalább ötven évvel meg öregedtünk. A terv szerint, amikor a kamera el sült Jin meg puszilta Calley-t. Az akció után mint egy paprika vörösödött mind a kettő. Call egy darabig csak pislogott, majd hirtelen ki pördült kezei közül és el rohant.

  Egyszer csakegy hatalmas csattanást hallottunk. Ki rohantunk és Call feküdt a földön rajta pedig egy csomó ruhák szállítására alkalmas szerkezet. Oda rohantunk, és le szedtük róla a nehéz tárgyakat. Mivel nem tudott lábra állni, be vittük a kórházba. Ott ki derült, hogy csak ficam és egy hét múlva rendbe is jön.

-Annyira hiányoztok, de nem akarok haza menni amíg ők is ott vannak-bújt mint egy kis cica Jin-hez.

-De nagyon hiányzol- simogatta az előbb említett egyed.

Vajon ezekkel meg mi történhetett a rendelőben?

22.rész

22.rész

*egy héttel később*

-Mindjárt jövök- kiabáltam a konyhában sürgölődő Young Nam-nak.

-Hova mész?

-Csak futok egyet a parkban, nyugi nem üttetem el magam- nevettem.

-Hát azt remélem is, ha van valami azonnal hívj- kiabálta vissza nevetve. Én fülesemet bekapcsolva indultam meg az ajtón kifelé. Egy hét alatt nagyon jól ki ismertem Tokió ezen részét. Az emberek is nagyon kedvesek és elég sokat járok el mostanában Young-gal fotózásokra. Kezdem meg szokni és ilyenkor legalább elterelem a figyelmemet is az otthoniakról, és talán olyankor nem is hiányoznak annyira. Bár esténként sokat gondolok rájuk, főleg Jin-re de nem értem miért és ez zavar.

Juj piros lámpa...na remek majdnem kifutottam az útra. Amint váltott a lámpa ismét futni kezdtem, és be értem a parkba. Most rengeteg ember volt ott, de nem tudtam miért.

-Hmm.. mi az a sok ember ott?

*fiúk szemszöge*

Egy hete voltunk utoljára ezen a reptéren, és akkor nem valami jó élménnyel tértünk haza. De ma Japánba megyünk egy fel lépés miatt és elvileg egy pár napot ott is töltünk.

*a gépen *

-Remélem lesz időnk körbenézni- dőlt hátra annyira a székkel JongKook, hogy szegény J-Hope-ot majdnem össze nyomta vele.

-Össze nyomsz öcsi.

-Oh bocsi hyung- nevetett.

-Én meg remélem megtaláljuk Calley-t és haza tudjuk hozni.

-Nyugi Jin lesz időnk biztos meg találjuk- tette vállára kezét V.

A repülő út felét Calley-ről való beszélgetésünk töltötte ki, a másik felét pedig Suga és Jimin "akrobata" mutatványokkal való próbálkozásán való nevetéseink.

Rengeteg a rajongó itt. Amióta vége lett a koncertnek gondolkozunk azon, hogy vajon, hogy fogunk ki jutni innen. Hirtelen meg pillantottunk egy lányt, aki nagyon hasonlított Call-ra. Meg indultunk felé, de a többi lány el állta az utat.

Mire legközelebb oda néztük már sehol sem volt a lány, akit kerestünk.

Sétálgattunk kicsit a parkban, amikor Jimin neki ment egy lánynak.

-Juj bocsi..am.. várj nehogy sikíts- segítette fel, majd befogta a száját.

-Mmmmmm..mmm.mm

*Calley szemszöge*

-Ennyire ne hidd hogy menő vagy- vettem le kezét számról.

-Tessék- nézett rám Monster- Call?

-Mit látjátok- mosolyogtam akaratlanul is.

-Istenem Call- ugrott nekem egyszerre a hét fiú.

-Annyira hiányoztál- szorongatott még mindig Kook.

-Ti is nekem, de sajnálom, nekem mennem kell- hajtottam le a fejem, és kezdtem volna el futni, hogy ne lássák ahogy sírok, de valaki elkapta a karom.

-Ne menny.

  Megfordultamés J-Hope szorongatta a kezem. Én próbáltam ki szabadulni, de miután rá jöttem, hogy ez nem fog egykönnyen össze jönni abbahagytam az erőlködét. A földre rogytam és sírni kezdtem. A fiúk le hajoltak hozzám és elkezdtek vigasztalni.

-Sa..sajnálom..de annyira hiányoztatok-sírtam, miközben Jin mellkasára szorítottam fejemet. Ő pedig csak hátamat simogatta, míg Jimin hozott nekem egy üveg vizet.

Miután le sikerült nyugodnom, el indultunk együtt, meg mutattam nekik minden helyet, amit ez alatt az egy hét alatt sikerült feledkeznem.

-Jöttök- kiabáltam a lemaradt fiúkhoz. Nem jön válasz.

-Aish... hallotok- fordultam meg, és akkor vettem észre, hogy egy plakátot néznek, amin éppenséggel én vagyok Yong Nam-mal.

-E..e..ez te vagy- mutatott a lányra Rap Monster.

-Öm igen- pirultam el.

-Omo... gyönyörű vagy, bár ez nem újdonság- nevetett V.

-Kö...köszönöm-hajtottam le fejem.

-De ki ez a srác melletted?- nézett hol rám hol a képre Jin.

-Oh..ő Yong Nam, Chul bátya, akivel együtt lakok.

-Értem...várj, te vele élsz?

-Öm igen- bólogattam hogy ezzel is megerősítsem amit az előbb mondtam.