21.rész
*A
fiúk szemszögéből*
Még
csak két napja ment el Calley, de már most nagyon hiányzik. A
napok rettenetesen lassan telnek, és a próbákat sem végezzük úgy
ahogy kéne. Call szülei nem rég érkeztek meg. Nagyon kedvesnek tűntek, bár nem volt sok kedvünk beszélni velük, mivel miattuk
ment el.
-Azt
hittem, hogy az egész nyarat vele tudjuk majd tölteni- lógatta le
lábát az ágyról Jung Kook.
-Ha
nem jöttek volna a szülei itt lenne- motyogta az orra alatt Jimin.
-De
nincs mit tenni.. mégis csak az ő gyerekük, meglehet érteni, hogy
kíváncsiak voltak arra, hogy mi lett belőle.
-Nincs
igazad Monster, ha érdekelné őket mi van vele nem dobták volna el
maguktól- akadt ki teljesen Jin.
-Jin
nyugodj le.
-Nem
nem nyugszom le...mégis mit képzelnek magukról, hogy csak így be
állítanak mintha mi sem történt volna és a lányukat keresik!
Ez
után a kisebb kiakadása után Jin egy ajtó csapással jelezte,
hogy távozott a szobából. Persze teljes mértékben meg értjük,
hiszen mi is ugyan ezt gondoljuk erről az egészről Nagyon
hiányzik nekünk Call, nélküle a napok rettenetesek és unalmasok.
*Jin
szemszöge *
Nagyon
kibuktam, ezért inkább ott hagytam a srácokat és kimentem egy kis
friss levegőt szívni. Sétálgatás közben találtam egy padot
eldugva mindentől. Üldögélésem közben eszembe jutott, hogy Call
mesélte, hogy van az udvarban egy pad amiről csak ő tud és, hogy
mindig oda mintha magányra vágyott.
-Lehet,
hogy ez az a pad amiről beszéltél nekem?
Vártam
a választ a kérdésemre, de rá kellett jönnöm, hogy hiába
várom nem fogom meg kapni. Legalább is most még nem.
Csak
csendben ültem a padon és gondolkoztam. Egyszerűen nem bírtam
felfogni, hogy vajon mi lehet ez az üresség amit érzek. Csendes
gondolkozásomat telefonom csörgése zavarta meg.
-Hallo?
-Te
meg mégis hol a francba vagy? Mindenki téged keres!
-Nyugi,
csak elmentem sétálni hogy ki szellőztessem a fejem.
-Jó,
akkor siess vissza mert Monster üzeni, hogy menni kell próbálni.
-Jó-jó
fél perc és ott vagyok- ezzel ki is nyomtam Jimin-t és rohantam
vissza a házhoz. Sietésem közben nem vettem észre Suga-t és neki
rohantam.
*Suga
szemszöge *
Elmentem
meg keresni Jin-t mivel már egy ideje elment és aggódtam miatta.
Tudom, hogy szerelmes, csak még ezt saját magának sem volt képes
bevallani. Kutatásom közben, pont a keresett személy jött nekem,
amitől mind a ketten a földön kötöttünk ki.
-Pont
téged kerestelek, gyere-rántottam fel és már indultunk is vissza.
Már
mindenki minket várt amikor megérkeztünk. Gyorsabbik tempónkban át
öltöztünk és már indultunk is próbálni.
*a
fiúk szemszöge *
A
próba nagyon fárasztó volt, de ez az egyetlen menekülési út az
elöl, hogy folyamatosan Calley-ra gondoljunk. Mivel itt nincs erre
időnk, ez miatt rengeteget próbálunk mióta elment. Ez annyival jó, hogy felkészültebbek leszünk, viszont nagyon elfáradunk és a
szervezetünk is ki készül.
-Na most már tényleg szünet fiúk- kiabált ránk a koreo. Fáradtan
estünk össze a földön. Hirtelen Kook fel állt és a zene
lejátszóba rakott egy zenét, majd táncolni kezdett.https://www.youtube.com/watch?v=VtjDLMt-Wwk
A
koreo abban a pillanatban kinyomta a zenét és elégé mérges
tekintetekkel illette a maknae-t.
-Azt
mondtam pihenőt tartunk, mi abban olyan nehéz?
-Ha
táncolok elvonom a figyelmem...
-A
szünet az szünet, lehet, hogy híres vagy de itt én parancsolok-
oktatta ki Jung Kook-ot.
-Ha
táncolni akar hagy táncoljon nem értem mi ebben akkora baj- állt
fel J-Hope és be állt Kook mellé. Nem sokkal a többiek és
követték a példát. És újra próbálni kezdtünk.
