24.rész

Szeretnék bocsánatot kérni, minden kedves olvasómtól, hogy sokáig nem voltam aktív. Viszont most szeretnék, minden lemaradásom behozni.  미안 해요

Remélem viszont hogy a következő rész elnyeri a tetszéseteket ^^

24.rész

Amikor Jin meg puszilt, azt hittem ott ájulok el. A gyomromban száz és száz pillangó kezdett el liftezni. Amint el érte tudatomat előző cselekedete én kipördültem kezei közül és futni kezdtem. Nem törődve semmivel és senkivel. Figyelmetlenségemnek köszönhetően sikeresen magamra borítottam egy ruhákat tartalmazó szekrényt. Próbáltam le lökni magamról a nehéz tárgyat, több kevesebb sikerrel. Nem sokára a fiúk is meg jelentek rémülettel teli arccal. Jimin és Suga megpróbálták le emelni rólam a nehéz tárgyat, majd miután ez meg történt J-Hope fel segített.

Miután sikeresen lábra álltam, és meg bizonyosodtam arról, hogy semmi bajom nincs, szemeimmel Jin-t kezdtem el keresni.

-Ho..hol van Jin?

-De hisz az előbb futottál el tőle- nézett rám értetlenül V.

-Nem én..aish mindegy csak mond meg hol van- néztem rá könyörgően.

-Azt mondta át öltözik és vissza megy a szállodába, szóval siess- lökött meg gyengéden Suga, majd egy gyors köszönöm után futni kezdtem a fiúk öltözője felé.

Az ajtó előtt állva töprengtem azon, mit is tegyek, mennyek be, de mi van ha épp rosszkor nyitok be? Vagy esetleg már bent sincs. Ezer meg ezer gondolat ment át agyamon, amikor Jin egyenesen nekem nyitotta az ajtót.A hirtelen ért erőcsapástól a földre estem, de mire észbe kaptam már két erős kezet éreztem meg vállaimon.

-Calley, te meg, hogy kerültél ide-kérdezte elhaló érzelem mentes hanggal.

-Én..csak beszélni szeretnék veled- hajtottam le fejemet.

-Én viszont nem szeretnék beszélni, szóval ha meg bocsátasz- tolt el maga elől, majd el indult a kijárat felé.

-Jin- kiabáltam utána, de ő mintha meg sem hallotta volna ment tovább-Jin!

Miután rá eszméltem, hogy minden próbálkozásom hiába, elkezdtem futni a tetőre. Kiérve a korlátnak támaszkodva kezdtem el keresni.

-Jin- kiabáltam miután észre vettem, de mint eddig most is hidegen hagyta kiáltásom. Kezem remegni kezdett ahogy láttam elhaladni a fák felé.

-Kim Seok Jin én...szeretlek- kiáltottam el magam. Azonnal számhoz kaptam a kezem és tágra nyílt szemekkel vártam reakcióját. Semmi, még csak hátra se nézve haladt tovább.A földre esve kezdtem el könnyeimmel áztatni arcomat.

Már én sem tudom mióta sírok, de már az öltözőmben lévő tükörnek támaszkodva próbálom meg tartani testem.

-Call jössz- kiáltott be ajtóm mögül Yong Nam.

-Nem lenne baj ha ma egyedül mennék haza- kérdeztem nagyot nyelve, hogy ne hallja meg sírásom.

-Bizos minden rendben?

-Persze.. csak most inkább sétálnék.

-Rendben, de ha meg gondolnád magad hívj és megyek érted akárhol vagy.

Ezután léptei halkulására lettem figyelmes. Nagyot sóhajtva mentem ruháimhoz és kezdtem el öltözni. Miután fel öltöztem telefonom kijelzőjét kezdtem bámulni. Egy üzenet és a faleadója...Jin?

"Ha gondolod a parkban várlak fél négykor"

Az üzenet elolvasása után az időt nézve döbbentem le, hogy már csak tíz percem van ki érni. Rohanni kezdtem, nem törődve az utcákon lévő nagy tömeg és piros lámpák sokaságával.Körbe néztem de sehol nem láttam senkit, telefonom kijelzőjét kezdtem bámulni. Fél múlt tíz perccel, ezek szerint már el ment. Szomorúan kezdtem el a park közepe felé haladni, amikor valaki meg érintette vállamat. Rémülten fordultam hátra, ám amikor Jin-t láttam meg könnyebbülten fújtam ki bent maradt levegőmet.

-Azt hittem már elmentél.

-Én pedig azt, hogy nem fogsz eljönni- vakarta tarkóját egy halvány mosoly kíséretében.

-Akkor..

-Gyere- fogta meg csuklómat és a közelben csordogáló patak felé kezdett húzni- fontos dologról szeretnék veled beszélni.

-Mi..miről?

-Csak gyere és ülj le.

Követtem majd miután megálltunk le ültem mellé a puha fűbe.