20.rész

20.rész

A házhoz érve, csak kerek szemekkel néztem. Gyönyörű volt, a hatalmas elő kertben rengeteg fehér rózsa és sárga rózsa virágzott. Be mentünk és hát belül sem volt semmi. A szépen berendezett lakás emeletére vettük az irányt, ahol Young-Nam meg mutatta a szobámat.

-Hát akkor én most magadra is hagynálak-rakta le a csomagokat, majd ki ment a szobából. Elösszőr, csak egy helyben álltam és csodáltam a szobám mire rá jöttem, hogy el kéne kezdenem kipakolni.   Már egy ideje pakolhattam, mikor Young-Nam be jött szólni, hogy kész a vacsora.

-Már megyek-kiabáltam vissza válaszomat  majd egy gyors mozdulattal bedobva a két ruhát a szekrénybe rohantam le. Lefelé rohanva majdnem pofára estem, de szerencsére akrobata tehetségemnek köszönhetően csak fenékre csücsültem.

-Jól vagy?-rohant hozzám Young-Nam.

-Persze, ne is törődj ezzel, szinte minden napos-nevettem el magam. Leültünk enni. Drága vendéglátóm valami isteni sült tésztát készített, amiből két tálal is ettem.

-Gyere, adok törölközőt és utána menj el fürdeni.

-Rendben-bólintottam.

El mentem tusolni, de sajnos a végén rá kellet jönnöm, hogy a pizsamám kint hagytam. A törölközőt magam köré tekerve indultam meg kifelé. Yong-Nam a nappaliban ült és valami be osztást nézegetett.

-Öm Young-Nam kérhetnék egy szívességet?

-Persze, mond csak- fordította felém a tekintetét.

-El felejtettem pizsamát hozni...

-Értem, gyere keresünk neked valami pólót amiben alhatsz-állt fel. A szobájába vettük az irányt, és ő a szekrényében kezdett el kutatni. Nem sokára egy fekete Micky egeres rövid ujjú pólót vett elő.

-Ez szerintem jó lesz- nyomta a kezembe egy hatalmas mosoly kíséretében.

-Igen köszönöm, de nem sajnálod ez a felsőt?

-Nem dehogy is. Ezt csak itthon szoktam fel venni. El mentem felvenni "pizsamámat". Eléggé hosszú volt, egy hálóingnek is simán elment volna az egész. Este még filmeztünk egy kicsit, majd elmentünk aludni.

Már vagy egy órája egyedül voltam itthon, amikor egy SMS-t kaptam Young-Namtól, hogy fél óra múlva értem jön. Nem értettem miért jön értem, de nem is gondolkoztam rajta túl sokáig. Hamar kiválasztottam a szekrényemből egy fehér topot és egy farmer szoknyát, meg egy hozzá illő fekete magassarkút. Kisminkeltem magam és mire végeztem már hallottam is a duda szót. Miután beültem az autóba Young-Nam mosolyogva mérte végig szerelésem.

-Na és hova megyünk?- kérdeztem egy halvány mosollyal az arcomon.

-Majd meg látod- kacsintott, és már a gázra is taposott. Pár perces kocsikázásunk csendben telt. Amikor a kocsi meg állt, egy magas fehér épületet véltem felfedezni. Young mint a filmekben kinyitotta az ajtót és kezét nyújtva várta, hogy ki száljak az autóból  Amikor bementünk egy csomó ember állt ott. Mindenki egyszerre nézett rá, eléggé furcsa szemekkel. Később észre vettem, hogy mindenki engem méreget. Végül egy elég csinos húszon éves hölgy törte meg a csendet, nem volt Japán inkább európainak mondanám.

-Szóval ő az a lány akiről nem rég meséltél?- mosolygott kedvesen.

-Igen, ő az.... ugye milyen szép?

-Valóban szép és a bőre is ápolt, könnyű lesz vele dolgozni. Ekkor egy magas vékony srác jött oda és kezdte fogdosni a hajam. Ennek nagyon nem örültem, tudni illik utálom ha a hajamat piszkálják.

-Szép erős haja van jól lehet vele dolgozni, lehet, hogy a lágy hullámok lesznek a nyerőek. Én persze csak nagyokat pislogva néztem hol rá hol a srácra meg a csajra.

-Jó na csak mint már mondtam szeretnék veled egy képet.

-Aha... de csak veled- mosolyogtam. Young-Nam elment a managerével addig engem pedig el rabolt a fodrász és a sminkes. Miután végeztek velem a stylist kezei közé kerültem, és egy csajosabb ruhát aggatott rám. Mit ne mondjak engem nagyon az Ulzzang modellek stílusára emlékeztetett. Nem sokkal később Young is meg érkezett ki sminkelve és fel öltözve. Be álltunk és vagy száz képet csináltunk. A kedvencem egy olyan kép lett amin csak egyszerűen egymás mellett állunk. A fotós nagyon szeretett volna képeket csinálni csak rólam.

-Az ki van zárva. Azt meg engedtem, hogy veled lefotózzanak, de, hogy csak engem...nem és nem.

-Jaj, ne legyél már ilyen- könyörgött nekem Young-Nam.

-De ilyen leszek- morogtam neki.

Végül addig húzta az agyam amíg igent nem mondtam. A stylistok egy másik ruhát adtak rám. Amikor kimentem az öltözőből Young eléggé vörös arccal nézett engem. Miután a képeket meg csináltuk, Chul bátya fel ajánlotta, hogy elvisz ebédelni. Egy nagyon szép és hát nem éppen olcsó étterembe vitt. Amikor be mentünk sok ember súgott össze a hátunk mögött. Olyasmiket mondta, hogy: " Milyen szépek együtt  meg, hogy " Bárcsak a csaj/srác helyében lennék". Egy kicsit sokkolt az elején, hogy azt hiszik egy pár vagyunk, de nem zavartattam magam. Az étel nagyon finom volt, és hamar jól is laktam. Young haza vitt, majd ő vissza ment dolgozni.

A délután nagyon lassan telt, vagy húsz szór fel takarítottam az egész lakást, ami hatalmas de még így is egy évnek tűnt egy óra. Nem tudtam elképzelni sem, hogy vajon miért telik ilyen lassan az idő. Miután már tejesen úgy éreztem meg fogok halni az unalomtól, ki keresetem táskámból a fülhallgatómat és be kapcsoltam a zenét. A BTS-től a No More Dream szólalt meg. Egyy darabig csak hallgattam, de aztán észre ettem, hogy egy könny csepp csúszik végig arcomon. Őszintén  ekkor jöttem rá, hogy hiányzik nekem az a hét tökfej. Miért érzem azt, hogy nélkülük semmi sem vagyok?